Biciklivel Balatonfüredről Zamárdiba

 ( 2021. július) 

A balatoni nyaralásaink bázisa már jónéhány éve rendre Balatonfüred. Innen indulunk hosszabb- rövidebb autós vagy gyalogos kirándulásra, és újabban biciklizéssel is tarkítjuk az élményszerzéseinket, ami tulajdonképpen egy win-win program, mert mozgás is, strandolás is, mert a végcél rendre valamilyen strand, és egész más végigbiciklizni a Balaton-parton, mint végigautózni. 

Egy ideje Milán rendre mondogatta, hogy menjünk el Zamárdiba. Merthogy az pont szemben van Füreddel, és mindig szóba kerül. De leautózni meg vissza, az nem túl izgi, így került napirendre, hogy menjünk biciklivel. Aztán gondolatban kicsit finomítottunk a terven, mert közben rájöttünk, hogy Füred- Zamárdi az több mint 60 km, és nem tudtuk, hogy Marxi mennyire fogja bírni. Igaz, tavaly 2x30-t már mentünk együtt az északi parton, ami azért elég emelkedős, de egyben 60-t  még nem mentünk sosem. Úgyhogy az elsődleges cél az volt, hogy siófokig mindenképp elmegyünk, aztán ha ott nagypn hullák vagyunk, akkor ott megállunk, csak ennek az a hátulütője, hogy akkor strandolás után is kell még egy szép távot tekerni a kompig, és onnan haza, vagy vonattal kell hazajönni. De ezt persze nem mondtuk a fiúknak, mert akkor tuti nem mentek volna Siófoknál tovább. 

A bicikliket mindig a Csöpi kerékpárnál béreljük, Füreden, és eddig mindig meg voltunk elégedve velük, az árakkal, a szolgáltatásokkal, és a bicajok minőségével is. 

Nyitásra mentünk a bicajokért, és 9-kor már nyeregben is voltunk. Kellemetlenül erős oldalszéllel hasítottunk a bicikliúton Siófok felé. voltak védtelenebb szakaszok, ahol eléggé meg kellett küzdeni a kerékenmaradásért. 

Az első pihenőt Almádiban tartottuk, itt ettük meg a tízórainkat. 

A Fűzfői-öbölnél.  

A Fűzfő-Kenes szakasz nagyon kellemesen járható árnyékos részen ment, és Kenesén, a nagy réten pihentünk egy újabb nagyobbat, itt is uzsonnáztak a fiúk, meg egy kcisit szusszantak is. 

Innentől nagyon kalandos volt az út további része. Egyrészt erre még nem jártunk biciklivel, tehát abszolút ismeretlen volt, hogy mi vár ránk. És mivel azt mondtuk a fiúknak, hogy arrafelé nem lesznek akkora emelkedők, mint a másik irányba, Badacsony felé, ők úgy gondolták, joggal elégedetlenkednek, amikor Akarattyán már a második emelkedőn kellett feltekernünk, illetve feltolnunk a bicikliket.  Akarattyán szemmel láthatóan másfelé húzták meg a biciklisutat, legalábbis egy jobbra vezető nyíl, ami a sínnel párhuzamosan vitt volna le volt festve, volt viszont a sín túloldalán egy jel, ami viszont felvitt minket egy meredek hegyoldalon. Hát nem mondom, hogy nem küzdöttünk meg vele. 

Átsuhantunk Akarattyán, de Világosnál újabb kisebb emelkedővel találtuk magunkat szemben. Nem volt ez már olyan durva, mint a korábbi, de Milánnál ez végképp betette a kaput, és a világosi magaspartra felérve egy fa alá hajította a biciklijét, hogy ő aztán innen tovább biztos, hogy nem jön. 

Szóval emiatt, de egyébként is, tartottunk itt egy Balaton-nézős pihenőt. Eszméletlen szép innen véginézni a parton. Főleg az volt jó érzés, hogy mindezt a hatalmas távolságot két keréken tettük meg. Addig kb. 40 km-t mentünk. 

Kicsit arrébb, miután Milán kicsit összeszedte magát és végigmentünk a magasparton, többször is kedvem lett volna megállni, megcsodálni a Balatont, fotózni, szobrokat nézni, szuper park van kialakítva ott fenn, de nem akartam már Milánt kizökkenti megint az újonnan  felszívott lendületéből. Így csak magamban raktároztam el a csodát. De hátha majd visszatérünk egyszer gyalogosan is, és akkor lesz idő bámészkodni is. 

A siófoki laposon Máté és Milán szárnyakat kapott, és szálloda és lakóépületek közötti hosszú-hosszú egyenes szakaszon téptek ezerrel.

Már Világosnál is tudtuk, hogy nem fogunk megállni Siófokon, hanem elmegyünk most már Zamárdiig. Hiszen az már csak 10 km. :-) Az utolsó 10 km. Egyesével számoltuk. 

Zamárdiba érve már csak a vízre és az evésre tudtunk gondolni. Első utunk a lángosozóba vezetett. Aztán meg a vízbe. 

Jó nagy szél volt, a fürdés mondjuk jól esett, a víz is egész jó volt, de kijönni nem volt jó belőle, és átintegettünk Füredre. 

Strandolás után már csak át kellett gurulnunk Szántódra, és kompra szálltunk, amivel pikkpakk Tihanyban voltunk. 

Tihanyból még egy bő 15  km-t kellett mennünk hazáig. Nem mondom, hogy őszinte volt a mosolyunk, de mentünk és haladtunk. A révtől egy egészen ismeretlen útvonalon haladtunk, és olyan nyugalmas, érintetlen volt ott minden. Ez volt az egyik kedvenc szakaszom. 

Füredre érve még pont elcsíptük a biciklikölcsönzős csókát, így gyorsan még leadtuk a bicajokat, hogy ne kelljen ezzel másnap reggel foglalkoznunk. 

A kellemesnél kicsit jobban elfáradtunk, de hatalmas élmény volt ez fél környi Balaton.