Pécs, Tettye, Havihegy, Niké-szobor

 Míg a fiúk a Zsolnay-negyed ingeri után csendes pihenőt tartottak a hűvös szobában, addig én futottam egy rövid kört a város felett, és a Tettyei-romokat vettem célba. 

Meredek emelkedőn kellett felfutnom, ami nekem kissé megerőltető volt, de mibel már út közben is olyan szép volt a házakk között ki-kibukkanó városi látkép, nagyon hajtott a lendület. 

Felérve konstatáltam, hogy ide a fiúkkal is fel kell majd jönnünk alkalomadtán ( és ez meg is történt, egy bő évvel később :-) ) merthogy nekik is nagyon tetszene, mert volt palotarom, szökőkút, kisebbeknek játszótér, árnyék és napsütés, sok zöld és virág, szóval tényleg nagyon tetszetős és jó volt minden. 

A Tettyei romok az egykori, 1500-as években épült püspöki palota romjai. A törökök idején dervisek éltek a palotában, az elnevezése is innen származik, mert a derviskolostor törökül "tekke". A palota a 18. században vált lakatlanná, és a romokat a 20. század elején konzerválták. Jelenleg szabadtéri színjátékokat tartanak a tövében. 

Innen tovább futottam a szemközti Havihegyre, ahol a híres mandulafás kiskápolna áll. A mandulafa ekkor már elvirágzott, de a kistemplom és a környéke még így is szép, és remek a rálátás a városra, és a  fölé magasodó Mecsekre a tévétoronnyal. 

A Havi-hegy felé egy remek deszkapallós híd vezetett át a völgyön, ott fenn pedig egy szinteúj sétány vezetett végig csupa vakító térkővel kirakva.  Nekem mondjuk ez térkövezés nem a szivem csücske, egyáltalán nem autentikus, jobban szeretem a természetközelibbnek tűnő dolgokat, burkolatokat, a csillogó térkő nekem nagyon mű egy hegyoldalon. 

Pécs városát 1690-ben pestisjárvány sújtotta. A város lakói fogadalmat tettek, hogy a járvány elmúltával emlékkápolnát emelnek a dombon. Fogadalmukhoz híven az építőanyagot kézben hordták fel a meredek hegyoldalon.

A templom előtt egy több, mint száz éves, kb. 6 méter magas, csavarodott törzsű mandulafa áll, mely 2018-ban a hazai,2019-ben az európai Év Fája verseny győztese lett.  Az 1880-as években zajlott filoxéra-vész hatására telepítettek számos szőlőültetvény helyére mandulát, valószínűleg ekkor ültethették. Az 1910-es évekből van első írásos említés a havihegyi mandulafákról. 

Estefelé, már vacsora után, még sikerült rábeszélnem a fiúkat, hogy sétáljunk fel a város felett lévő Niké-szoborhoz, ami kb. 20 percnyi sétára volt a belvárostól, igaz erősen meredeken fölfelé. :-) 

A korábban Felszabadulási- emlékműnek nevezett szobrott 1975-ben adták át a felszabadulás 30. évfordulójára. A párizsi szoborhoz hasonlóan hiányzik a győzelem istennőjének, Nikének a feje. A szobor a város felé fordul.Váza acélszerkezet, borítása hegesztett vörösréz. A vörösréz anyaga és formavilága egyaránt a lángot, az örökké tartó tüzet jelképezi, az alakja is a lángot formázza a városból nézve. 

Pécs, Zsolnay-negyed

Ha Pécs, akkor Zsolnay. 

A 19-20.században virágkorát élő Zsolnay porcelngyár egykori, mintegy 5 hektáros területén van ma az un. Zsolnay Kulturális Negyed,  régi gyárépületekkel, házakkal, gyönyörű Zsolnay -szobrokkal díszített parkokkal., sétányokkal . Összesen 15 védett műemléképület és 88 köztéri Zsolnay-szobor díszíti a területet. A negyed bármikor szabadon látogatható, csak a kiállításokért kell fizetni.

2010-ben Pécs nyerte el az Európa Kulturális fővárosa címet, ennek keretén belül kerül sor a gyárépületek felújítására, és történt meg a negyed műemlék-rekonstrukciója. Számos fejlesztés, és kiállító- és szórakoztatótér létrehozását követőn 2011. decemberében nyerte el a végleges formáját, majd a kimagasló építészeti és ipartörténeti jelentőségének és egyedülálló komplexitásának elismeréseként 2014. május 16-án a hungarikumok listájára is felkerült a Zsolnay Negyed.

A Zsolnay-gyár története 1851-re nyúlik vissza. Ebben az évben vette meg idősebb Zsolnay Miklós az első telket, rajta a téglaégetővel és agyagbányával. Zsolnay Vilmos  képzettség és szaktudás nélkül vette át a kis üzem vezetését 1865-ben. Zsolnay Vilmos hamar felismerte az igényeket és a kerámia ipar minden területén innovatív megoldásokkal és saját találmányaival vívott ki pozíciókat. 1868-ban a gyárnak még csak két osztálya volt, a samott és a kőcserép gyár, az utóbbiban fajanszot is gyártottak. A szakképzett munkaerő biztosítására Zsolnay Vilmos iskolát állított fel a gyáron belül, amelynek tanulói jórészt a munkások fiaiból kerültek ki. A munkások nem ritkán nemzedékeken keresztül dolgoztak a Zsolnay gyárban. A kezdetben pár embert foglalkoztató kis manufaktúrát Zsolnay Vilmos a századfordulóra az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb kerámia üzemévé fejlesztette, ahol közel hétszáz ember dolgozott.

A sikert az 1873-as Párizsi Világkiállítás hozta meg. Ezután jelenik meg az egyedülálló porcelánfajansz technika, melyet használati és dísztárgyak díszítésére egyaránt használnak. A fajansz olyan mázzal dekorált tárgy, amelynek a nedvszívó képessége 5-10%. A porcelán egy 0,5 %-os nedvszívó képességgel bíró anyag, amire festékkel dekoráltak. Zsolnay Vilmos porcelánfajansz találmányának érdekessége abban áll, hogy a korábban létező porcelán technikával előállított testre fajansz technikával dekorált és az igen magas hőfokon történő égetéssel dolgozták eggyé. 

Az I. világháború után, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása következtében Magyarország elveszítette nyersanyaglelőhelyeinek és piacainak nagy részét. A Zsolnay gyár is a piac beszűkülésével és nyersanyaghiánnyal küzdött. Nehéz évek következtek a gyár életében. 

A 11. vh. után a gyár államosításra került, a Zsolnay családot kilakoltatták a gyár területéről. 

Számos megpróbáltatás után azonban szerencsére napjainkban is működik a híres gyár.

A negyedre mi szinte az egész napot rászántuk. Kellett is igazából, és még így is maradtak megnézetlen részek. Igaz, hogy a Zsolnayhoz szervesen nem köthető 2 kiállítást is megnéztünk, a Tudományos-technikait, és a gyerekek a VR szobában is eltöltöttek egy órát, de úgy gondoltuk, hogy a sok porcelán, és a sok információ mellé megérdemlik, hogy nekik is a kedvükre tegyünk. 

Úgyhogy jegyvásárlás után rögtön a Tesla-laborban kezdtünk ( mert az ott volt helyben) és ez nagyon érdekes és szórakoztató volt, érdemes megnézni, majd amíg a fiúk Vr-oztak, addig én sétáltam egy kört a parkban. 

A parknak szine minden szeglete maga a csoda, minden métern van valmai gyönyörűséges ábrázolás, egy ablak, egy beugró, egy szökőkút, egy szobor, bármi, ami szemetgyönyörködtető, fényképért kiáltó. 

A Pirogránit -gyár díszes kéménye. 

A Negyedben  a híres pécsi kesztyűnek is van  egy manufaktúrája és egy shopja. Nekünk ide nem volt jegyünk, de a shopban azért körbenéztünk, és rengeteg gyönyörűséget láttunk a megfizethetőtől a megfizethetetlen kuriózumokig.  Maga a kesztyűgyár a rendszerváltás óta nem működik, egyedi kis manufaktúrák készítik a híres pécsi kesztyűket, akár egyedi megrendelésre is. 

A Zsolnay Gyár- és családtörténeti múzeumba most nem mentünk be, de a valóban páratlan Gyugyi-gyűjteményt megnéztük. A közel 700 darabos gyűjtemény a gyár 1870-1910-ig tartó aranykorát szinte teljesen lefedi. Az Amerikában élő műgyűjtő 2010-ben, egy igen engedményes, baráti  áron adta át a gyűjteményét a városnak . Azóta még több darabbal bővült a gyűjtemény.