Salföld, Csöngő-hegyi kilátó

 ( 2021. augusztus) 

Salföldet nagyon szeretem. Voltunk már itt néhányszor, mert a Salföld Major nagy kedvencünk volt, amikor a gyerekek kicsik voltak. Ha jól emlékszem mindegyik kicsi korában eltöltöttünk ott egy délelőttöt, vagy délutánt. Legelőször még akkor voltunk ott, amikor még nem volt ennyire közismert mint amilyen már most. Szinte akkor nyitott. Aztán emlékszem, amikor másodjára mentünk, akkor milyen meglepő volt, hogy milyen nagy marketingje lett a helynek. 

Aztán olyan is volt, amikor a Salföld melletti kolostorromhoz is elsétáltunk. Ezúttal pedig a Salföld fölötti Csöngő-hegyi kilátót vettük célba. 

Már a Salföld felé vezető utat is mindig nagyon szeretem, a Káli-medencén keresztül autózni mindig nagy élmény. 

Salföld szépen rendben tartott autentikus házai mindig elvarázsolnak. Azt olvastam, hogy a koronavírus járvány a Salföldhöz hasonló települések lakottságát nagyon fellendítette. Sokan költöztek le a városból a Balaton -felvidékre, a jó levegőre, a természet közelébe. Hogy ez mennyire jó vagy rossza, azt nem tudom, mindenesetre, én is el tudnám képzelni, hogy egy ilyen szépe rendezett környezetben éljek, a nyugalom közepén. 

A kilátóhoz a majorság közelében lévő parkolóban parkoltunk, és ott az út végén indultunk el fel a hegyre. 

Már menet közben is nagyon szép volt a vidék látványa. 

A kilátó igazán nem volt messze, kis kaptatóval már ott is voltunk. Mivel jóóóóóó meleg volt, a kilátó árnyékában jó volt kicsit megpihenni. 

És mivel egyáltalán nem fáradtunk el a kilátóhoz menet, mert miben is fáradtunk volna el, gondoltuk, megyünk még egy kicsit itt a hegyen. Aztán azerdei ösvény egyszer csak elfogyott alólunk. 

De visszafordulni már nem akartunk, ellenben láttuk a térképen, hogy az erdőn túl megy egy mezőgazdasági út, és nem tűnt lehetetlennek, hogy oda átverekedjük magunkat. Ki is néztünk ott egy útszéli keresztet, hogy arrafelé vesszük az irányt. Eleinte jól is haladtunk, igaz jelzetlen volt az út, de jól járható, irányban voltunk. Csak egy rövid szakaszon kellett a dzsindzsáson átverekedni magunkat, amin Milán viszont teljesen kiborult. 

Duzzogott, duzzogott, pedig hamar kiértünk az erdős részről, és már láttuk is az utat meg a kiszemelt keresztet, csak még egy nagy füves mezőn kellett keresztültrappolni. Milán nem akart, merthogy ő utálja, hogy a fű karistolja a lábát, de végül mikor már mindenki átszökellt, akkor ő is keresztülugrált. Próbált jó nagyokat szökellni, hogy minél kevéséb érje a lábát a fű. :-) Nagyon vicces volt. 

A kereszt. 

Innen már egyenes út vezetett vissza a faluba. 

Hazafelé Kékkút felé kanyarodtunk, és megnéztük a forrást. Megtöltöttük a palackjainkat. 

És jó kis túraútvonalat is lefotóztunk, ha legközelebb erre hozna az utunk. 

Nádasdladány, Nádasdy-kastély

 (2021. augusztus) 

Éppen a balatoni nyaralásunk előtt olvastam, hogy a hóbap elején megnyitott a nagyközönség előtt a felújított nádasdladányi kastély, így amikor egyik nap esőre ébredtünk, akkor semeddig sem tartott kitalálni, hogy mit kezdjünk a nappal, hanem adva volt ez a friss ropogós kastélylátogatás. 

Nádasdladányba begurulva eltéveszteni sem lehetett volna a kastélyt, mert a faluban addigra szépen végigállták az autósook az úttest két oldalát. Ez a baj az esőnappal, hogy az mindenki másnak is esőnap :-) De hát ez van. végül persze találtunk mi is parkolóhelyet, nem is olyan messze a bejárattól. 

A kastélyban sem voltak még felkészülve ekkora rohamra,  mert a pénztárban is csak egy darab néni próbálta tartani a frontot, és látszólag kezdtek összecsapni a hullámok a feje felett, de türelemmel kivártuk a sorunkat. 

A kastély csodaszép lett. Évekkel ezelőtt jártunk a csehországi Lednicében, nekem rögtön az a kastély ugrott be róla. 

A Tudor-stílusban épület kastély Magyarországon igazi kuriózium, annak minden jellegzetességével, kis csipkés tornyok, kémények, és szépen ápolt angol park veszi körül, belül pedig a korát megelőzve szinte minden technikai vívmány megtalálható volt már a fénykorában is, elektromos áram, légfűtés, melegvizes fürdőszoba. 

A lépcsőház

Épp mikor végeztük a jegyvásárlással, akkor indult egy idegenvezetős csoport, úgyhogy ehhez csatlakoztunk, és meg is tudtunk néhány érdekes dolgot, vagy hogy mire kell figyelni. De a kastély önállóan is bejárható, és a honlap szerint audioguide-ot is lehet bérelni. Elég sokan voltak a kastélyban, kicsit zavaró is volt már a tömeg, de hát ez egy ilyen nap volt. Mindenki menekült az eső elől, és valami tartalmas programot keresett. 

Az Ősök csarnoka a legnagyobb terem, körben az ősök arcképével, és a hatalmas kovácsoltvas csillárokkal, amelyek redetiek, mert nem tudták a német megszálláskor kivinni őket az ajtón. A többi hasonló sajnos eltűnt. Azt mondta a hölgy, hogy 2 tonna egy ilyen csillár. 

A másik legszebb helyiség a könyvtárszoba volt. A Hauszmann Alajos tervei alapján készült könyvtár rendkívüli  megoldásaival tűnik ki. Kazettás fa mennyezet, csavart oszlopok, a galérián kovácsoltvas mellvéd egészíti ki az elegáns polcrendszert.

A 2. vh. ban a Nádasdy családnak menekülnie kellett, és a kastélyt kifosztották. Csak 1982-ben került a Honvédelmi Minisztérium tulajdonába, de még 1994-ig üresen, elhagyatottan állt. Csak 2009-ben kezdődött meg a felújítás, és egészen 2021-ig eltartott, mire kívül-belül a régi pompáját visszakapta. 

A felújított télikert, kilátással a parkra. 

A gyerekszoba porcelánbabái. 

Az angolvécé abban az időben még nem volt elterjedt, nagy újításnak számított, mint ahogy az is, hogy melegvizet vezettek be a kastély fürdőszobájába. 

A kastélyban a bentlét nincs időkorláthoz kötve, az idegenvezetés után is még bármeddig lehet bent kóborolni, majd ki lehet menni a tetőteraszra is, és körbe lehet nézni a vidéken. 

A kastélypark felé  nézve

A tetőterasz után gondoltuk iszunk még egy kávét és eszünk egy süteményt a kastély kávézójában. Itt sem voltak felkészülve az aznapi rohamra, mert rendre elfogyott minden, és ilyenkor újra és újra el kellett menni új áruért. 

A kávézó részben van ez a gyönyörűszép kandalló. Ez is eredeti darab. 

Míg az új  süteményszállítmányra vártunk, addig lementünk az alagsorba, ahol meg lehetett nézni milyen útvonalon érkezett a kastélyba a kertben lévő konyhaépületből az étel. Az ételt a föld alatti síneken szálíltották. 

És megnéztük addig a kertet is. 

A kastély lakókastély volt, itt nőttek fel a Nádasdy-gyerekek. Furcsa elképzelni, milyen lehetett egy kastélyban felnőni. 

A tavon télen korcsolyáztak, nyáron fürödtek, van szánkózódomb, és vízesés, zegzugos kis ösvények, bungalók. Igazi ygerekparadicsom :-) 

A kastélyfelújításnak a kert revitalizálása is része volt. A kert elhanyagolt volt, a növények egy része kipusztult, a tó kiszáradt, ezeket rendbe hozták. Sajnos a kerti szalon, az üvegház és a játszóház megsemmisült. 

A sütinket a télikertben fogyasztottuk el. Eddigre már a látogatók nagyobb része hazament, és szerencsére nem volt már akkora tumultus, nyugodtan kiélvezhettük a télikert magányát.