Biciklivel a Római-partra

( 2021. május) 

Egy hétvégén, amikor úgy alakult, hogy Mátéval kettesben maradtunk Budapesten, a többiek pedig vidékre utaztak, mondtam Máténak, hgoy csináljunk valami programot, hogy ne teljen haszontalanul ez a szép napos hétvége. 

Ő azt mondta, hogy menjünk biciklizni, de csakis úgy, ha veszünk hamburgert is. :-) 

Így aztán biciklire pattantunk, és a Római-partot vettük célba. Úgy terveztem, hogy az Északi-összekötő hídon megyünk át. Erre még sosem bicikliztünk, a bringás térkép azt jelölte, hogy végig van vagy biciklisút, vagy biciklis sáv, úgyhogy ebben bízva, meg abban, hogy legfeljebb improvizálunk, ha döntéshelyzetbe kerülünk, nekivágtunk. 

Egy darabon ismerős volt az út, az nem volt egészen világos, hogy a hídra honnan tudunk felhajtani,de aztán ahogy a Váci útra kiértünk, nyomába szegődtünk egy biciklis családnak, akikről feltételeztem, hogy ők is arra mennek, amerre mi, és így egyszerűen fel tudtunk kanyarodni a hídra, és amint átértünk, szinte már ott is voltunk a Római-parton.  Iszonyat hosszú ez a híd, mert először egy hajótemető-szerű rész jön, majd a Népsziget fölött megy el, ide is le lehet hajtani róla, aztán jön csak a Duna, majd a túlpart. 

Engem, mint hídfóbiást többször is levert a víz... én annyira rettegtek folyton, hogy azt nem is tudom elmondani. De szerencsésen átértünk. 

A Római-part a 19. században a budai vízi élet meghatározó központja volt. Itt honosította  meg Széchenyi István és Wesselényi Miklós a magyarországi evezősportot. az Evezős Szövetség megalakulását követően lendületes fejlődésnek indult a dunai vízisport. Ekkor 23 csónakház is működött  a parton. Emellett kedvelt fürdőhely is volt ekkoriban. A kijelölt fürdőhelyeket a vízminőség romlása miatt 1973-ban szüntették meg. ( idén, 2022-ben újra megnyitottak egy rövidke szakaszt. ) 

A vízisportok mellett kedvelt futó- és kerékpározóhely is a Duna-partnak ezen része. 

A Rómain persze rengetegen voltak. Ettünk egy hamburgert, majd kiültünk a partra ejtőzni egy kicsit.

Hazafelé az Árpád-híd felé indultunk, hogy ne kelljen megint végigmennem a vasúti hídon. Persze az Árpád-híd is hosszú, de mégis más egy kicsit. Az óbudai Főtér nekem az egyik kedvencem, az esernyős lányokat különösen szeretem, annak ellenére, hogy Varga Imre alkotásai igazából utcalányokat ábrázolnak. 

Majd megpihentünk Szindbád asztalánál. 

Majd hazaindultunk. Végül 21 lm-t tekertünk össze :-) 

Nagykovácsi, Nagy-Szénás kirándulás

 (2021. május)

Egy kora májusi napon, amikor Marci a barátjánál vendégeskedett Budán, amikor érte mentünk, akkor gondoltuk, hogy két legyet ütünk egy csapásra, és kirándulunk is egy kicsit a környéken, ha már ott járunk. Egyébként is hiánypótló volt már egy Nagy- Szénási kirándulást megejteni, így oda terveztünk egy lazának tűnő 10 km-es távot, ami elég alattomos lett végül, mert bár nagy szintkülönbséget nem mentünk, mentünk már fölfelé ennél sokkal többet is, és sokkal meredekebben, mégis úgy elfáradtunk mire visszeértünk a kocsihoz, hogy ihaj :-) De lehet, hogy csak a szél miatt, ami fönn a Szénás tetején eléggé el akart minket vinni. 

Nagykovácsiban a Zsíros-hegy tövében parkoltunk, és ha már ott voltunk, akkor a bányász emlékmű megtekintésével kezdtünk. A pilisi egykori szénbányászatra a homokszállító kötélpálya néhány oszlopának meghagyásával emlékeztek. 

Innen indultunk aztán a Nagy- Szénás  felé az Országos kéket követve.

Az egykori Szabó Imre turistaház helyén már csak néhány faldarab, és egy emléktábla áll. A turistaház léte a Munkásmozgalommal kapcsolható össze, hiszen akkoriban szinte csak a természetben tudtak úgy találkozni a szervezők, hogy ne figyeljék őket. A házat 1924-26 között építették társadalmi munkában, de a hatalom sosem nézte jó szemmel, és 1979-ben le is dózeroltatta, az akkor már használaton kívüli, de még rendbehozható állapotú házat. 

Kicsit továbbhaladva már megpillantottuk a Nagy - Szénás jellegzetes padját, és fentebb a keresztet. 

A körpanorámás Nagy-Szénás méltán kedvelt a kirándulók körében, ezt mi is tanúsíthatjuk. Nehéz ettől a látványtól elszakadni, talán csak a kúpokon uralkodó hatalmas szél az, ami továbblendít minket. 

A Nagy- Szénásról levezető ösvény. 

A fenyőfánál a piros keresztre kanyarodunk, és elmegyünk a Kutya-hegy alatt. 

Annyira friss volt az egész erdő, annyira zöld, és jószagú. 

A Hosszú-árok mellett, a végén egy erős kaptatóval  érünk vissza a kiindulási pontunkhoz. 

Leányfalu- Vörös-kő

( 2021. április)

Van nekem egy hosszú-hosszú bakancslistám, hogy melyek azok a helyek az országban, ahová el szeretnék jutni, lehet ez egy város, egy hegy, nevezetesség, amit meg szertnék nézni, egy múzeum, ahová be szeretnék menni, szóval elég változatos. 

És van nekem egy olyan listám is, amin környékbeli kirándulásokat gyűjtök, egyrészt úgy, ha szembejön velem valami új dolog az interneten, vagy ha járunk valamerre, és út közben megtetszik valami, de arra már nincs idő és/vagy energia, akkor ezek felkerülnek a listámra, hogy ide el- ill. vissza kell jönnünk. 

Erről a listáról szoktam szemezgetni akkor is, amikor mondjuk szűkös az idő, amit kirándulásra tudunk fordítani, vagy ha az időjárás nem annyira kedvező egy egész napos hegymenethez. 

Egy ilyen alkalommal választottam a Leányfaluból induló kisebb körtúrát a Vörös-kőhöz. 

Leányfalun számtalanszor átautóztunk már, de magát a falut nem ismerjük, sosem mentünk még le a főútról, pedig maga a község is megérne egy önálló sétát, hiszen az első  betelepülők között volt pl. szendrey Júlia édesapja, majd később, amikor a filoxéra- járvány miatt kipusztultak a hegyoldalban a szőlőültetvények, és a gazdák eladták a földjeiket, pincéiket, akkor a budapesti kultúra - és színészvilág színe-java költözött ki a faluba hosszabb-rövidebb időre. Itt épített házat Móricz Zsigmond is, aki haláláig itt is élt. De volt itt nyaralója Karinthy Ferencnek, Márai sándornak, Szepes Máriának, és Gyarmati Fanninak is, többek között. 

A villasoron végigsétálva, bár a villákból a magas falakon kívül nem sokat látunk, mégis érezhető a régi idők milliője. 

Az utca végén csapódtunk bele piros sáv jelzésbe, ami végül bevitt minket az erdőbe. 

Fantasztikus lehet ennyire az erdő szélén lakni, és szinte tapintani a természetet, a csendet, hallgatni reggel kávézás közben a madárcsicsergést, magunkba szívni a friss esőáztatta erdőszagot. Mondjuk lefelé jövet végig az ösvényen vaddisznónyomok kísértek minket... az már nem volt annyira szivetdobogtató... vagyis igen, csak mésképp. :-) 

Mentünk  kifelé a faluból, és befelé az erdőbe. Az előző héti kirándulásunkhoz képest nagy változás volt, hogy már igencsak zöldültek a fák. Biztos jót tett nekik az egész hetes esőzés. És olyan hangos és változatos madárcsicsergés volt egész végig, amit eddig még nem tapasztaltunk. Tényleg feléledt az erdő minden szinten.  

Pihenő a Vörös Meteor-forrásnál.

Tettünk egy kis kitérőt a Rekettyés-forrás felé is, de abból jelenleg nem lehetett inni, mert fertőtlenítés alatt állt. 

Innen kezdődött csak a túra igazi túra része, mert elég meredek kaptatón kellett felkapaszkodnia  csúcsra. 

A hegy tetején áll az egykori Felszabadulási- emlékmű, aminek a tövében remekül meg lehet pihenni. Kiváló hely egy kakaóscsiga elmajszolására. Közben látjuk alattunk a Szentendrei-szigetet, távolabb Vácot, a Naszályt, és a Cserhátot. Lógott az eső lába, úgyhogy nagy panoráma nem volt, inkább felhős-párás, de most ez jutott. 

Cserébe viszont egy lélekkel sem találkoztunk egész úton. 

Itt egy kicsit levágtuk az utat, mert nem mentünk már fel a Kis-Bükk-tetőre, eléggé lógott az eső lába, hanem rögtön rátértünk a sárga sávra, és visszafelé kanyarodtunk a falu felé. Voltak sárosabb, nehezebben járható részek, de alapvetően innen már sima liba volt minden. 

Én még szívesen lementem volna a Duna-partra, de a gyerekeket már nemigen mozgatta meg ez az ötletem :-) Inkább a mekibe akartak már menni. Na meg haza akartak érni a forma 1-re. 

Végül remekül időzítettünk, mert amíg a hegyen voltunk, csak egyszer-egyszer kezdett el csöpörészni az eső, de nem volt vészes egyáltalán, de mire visszaértünk a kocsihoz, és amikor már benne ültünk, akkor már egész rendesen esett. Szóval jól kicentiztük, és remek délelőtti kirándulást tudhattunk a hátunk mögött.