Portogruaro

Néhány nap nonstop strandolás után már kezdett egy kicsit a fülünkön kijönni a sós víz, de főképp a homok, és mivel az időjárásjelzés szerint kicsit enyhébb napok jöttek, így jó ötletnek tűnt, hogy a délelőtti fürdést városnézésre cseréljük, és csak délután, amikor úgyis izgibb a strand a hullámok miatt, csak akkor menjünk le. Aztán rá kellett jönnünk, hogy  bár az előjelzés szerint borús időnek kéne lennie, és 25-26 foknak, de mégsem az van, hanem igencsak süt a nap, és akár strandra is mehettünk volna.
Az ingatlanirodában, ahonnan az apartmant béreltük, találtam egy szórólapot, amin egy városnézést ajánlanak a közelben, Portogruaroban.  Sosem hallottam még a városról, de azt írta az internet, hogy egy igazi kis ékszerdoboz, amit a  "kis Velence" és az "árkádok városa" névvel illetnek, szóval gondoltam bizonyára érdemes egy kört tennünk a városban.

Leandersövény az út mentén.

Vasárnap lévén nem volt nagy nyüzsgés a városban, egy út széli parkolóban álltunk meg, amikor úgy gondoltuk, hogy már nem lehetünk messze a központtól. Ezt úgy szoktuk betájolni, hogyha már látjuk a templomtornyot, akkor bizonyára már közel vagyunk :-)
És tényleg nagyon klassz helynek tűnt,  ahogy a hosszú árkádsor alatt sétálgattunk. Megvan ezeknek a házaknak a hangulata.

Nagyon hamar eljutottunk a központi részhez, egy a  Lemene folyón átívelő kőhídon. Ó itt nagyon szép volt minden. Egyik oldalon egy régi malommal, ( a 12. századból), előttünk a ferdének tűnő, vagy valóban ferde harangtoronnyal, ami a római korból származik, messzebb pedig a folyó látványával. A város a 12. században jött létre, folyami kikötőként, a folyó partján lévő épületeken  pedig a velencei gót stílus jelenik meg.

Antik malom. A belsejében művészeti galéria működik.

Elsétáltunk a folyóparton egy darabon, néztük a szemközti árkádos partot, a madarakat, és nagyon hangulatos volt a hely, valóban, ahogyan a szórólapon is írták.

A városban működik egy Nemzeti Régészeti Múzeum, aminek mi csak az árkádja alatt sétáltunk át, és ahol római kori leletek, kövek, főképp a szomszédos Concordia Sagittariából, ami a következő állomásunk is lesz, valamint mindenféle bronztárgyakat, szobrokat, szerszámokat, freskókat és mozaikokat lehet odabent megnézni.

Ez egy iskolaudvar :-)

Majd egy félkört téve a folyó túlpartjára kerültünk, és máris a pálmafákkal szegélyezett Köztársaság téren voltunk, előttünk az 1300-as évekből való Városházával. Belsejében 16. századi freskók vannak, de vasárnap nem lehetett bemenni. Mint ahogy a templomba sem, mert mise volt.

Eddigre már eléggé melegünk is lett, úgyhogy visszasétáltunk az autóhoz, és a következő úticél felé vettük az irányt.

Bibione

Az apartmanunk nem volt éppen fullextrás, de hamar belaktuk, és megszoktuk. Amit nehezebben tudtunk megszokni, az a kora reggeli kukásautó csattogás volt. Legalább 3 reggel erre ébredtünk olyan 6 körül, nem tudom pontosan, ebben az órában még a szemem sem nyílik ki :-) oké, hogy utána még visszaaludtunk, de akkor sem esett jól, hogy jó 10 percig tartott, mire végig csattogta a környező utcákat...

Cserébe viszont hosszasan reggelizgettünk a teraszon, és néztük az ébredező várost, ahogy megtelik a mellettünk lévő hotel étterme, ahogy jönnek-mennek az emberek a téren. Jó helyen volt az apartmanunk, minden nagyon közel volt, a partra is 5 perc sétával tudtunk lejutni, és este a sétálóutca is szomszédban volt.

Hála az modernizmusnak, és az internetnek, pontosan tudtuk, hogy mikor milyen időre számíthatunk, így ennek tudatában terveztük meg a hetünket. mivel alapvetően a strandolás volt a fő program, és csak a velencei kirándulás volt az, amit közé szerettünk volna fixen rakni, így az első pár napban, amikor esőmentes 30 fokokat jeleztek elő, nem is terveztünk mást.

Gyorsan beleszoktunk a délelőtt strand-délután strand, közte ebéd, este séta menetrendbe.

 Bibione az egyik legjobb választás, ha a gyerekek kedvére akarunk tenni, hiszen a homokos tengerpart ezerféle mókára csábít, vannak játszóterek, focipályák, röplabdapályák, bárok, büfék, és persze ott a tenger. Pár nap alatt kiderült számunkra, hogy jobban szeretünk délután strandolni, mert akkor már melegebb a víz, és akkor vannak a jó nagy hullámok. Imádtuk :-)

 A sétálóutca is kínál ámuldoznivalót.

A parti sétányon végig lehet sétálni egészen a földnyelv végén lévő világítótoronyig. Jókora séta, mi végül nem is mentünk el odaáig, mert túl későn indultunk, és nagyon elkezdett ránksötétedni, és elkezdtek csípni a szúnyogok. Sajnos, bár azt terveztük, hogy bringóhintóval kitekerünk majd, ezt a tervünket el kellett vetnünk, mert bringóval nem lehet kimenni, csak sima biciklivel.

Reggel a teraszon.

Az ébredező tengerpart.

 Másnap reggel ki futottam a világítótoronyig.
Errefelé még érintetlen a part, és a egy kis mocsaras rész mellett is elmentem.

 Még az esti sétán fotóztuk le a mocsarat.

Úton-útfélen gyönyörűséges leanderek díszítik az utat. 

Egyik este vidámparkban voltunk. Kedvezményes kuponokat lehet szerezni a turista irodákban, de a közértekben is láttunk kirakva. És talán le is lehet tölteni telefonra is őket.

 Az estéket a sétálóutcán töltöttük. Éttermek, büfék, fagyizók, játékgépek, minden van itt, mi szem-szájnak, ( és pénztárcának) ingere.

És persze mentünk bringón is. Kétszer is, mert annyira szerették a gyerekek. Így könnyen eljutottunk a város túlsóbbik felére, ami kicsit nyugisabb, mint a központ, fenyőfáktól árnyékos, és nagyon hangulatos.

Szóval, ha egy igazán lazulós családi nyaralásra vágytok, akkor gyertek Bibione-ba. Mi azóta is visszavágyunk, és úgy emlegetjük, hogy "óóó, Bibioneeee!!!"