Dordrecht

A Zuid Holland tartomány legdélibb városa. A középkorban Rotterdam vetélytársa volt, de rotterdami kikötő rohamos fejlődésének  köszönhetően elveszítette jelentőségét. A város a Maas és a Kil folyó torkolatánál épült, és minden irányból víz veszi körül. 

Már a 10.századi krónikákban is megemlítik, majd a 13.században kereskedelmi- és katonai központ lett, ekkor épült a város köré a városfal. A 15.században hatalmas tengerárvíz öntötte el a területet, és a víz elvágta a várost a szomszédos Brabanttól, ekkor alakult  ki az a sziget, amelyen a város ma is áll. Jelentős szerepe volt a spanyolok ellen vívott küzdelemben, és 1572-ben itt gyűltek össze Hollandia rendjei, amikor is elismerték Oraniai Vilmos hatalmát, és megalkották a szabad Németalföld első alkotmányát. 

Delftből egy fél órás vonatozással érkeztünk meg a csendes kisvárosba. A város nem volt túl nyüzsgő, leginkább csak a főtéri piac környékén volt sok ember, a város utcáin nem nagyon jártak, de minket ez nem zavart. Miért is zavart volna?

Ez a kis szöszi kislány csak úgy hozzánk csapódott. Jó hosszú szakaszon jött mellettünk, míg valahogy csak visszakeveredett a családjához.

A "Het hof", ahol a rendek összeültek:

 Ferde falú házak a csatorna partján:

Ebbe a kis utcácskába nemigen mennék be, pedig még neve is volt, és ablakok is nyíltak rá.

 A Főteret (Groenmarkt) körülvevő egykori patríciusházak a régi időket idézik:

 A Főtér  déli végén áll a 14.századi Városháza, melyet a 19.században klasszicista stílusban újjáépítettek.

A csatornák mentén viszont volt élet, ahol véges-végig kisebb és nagyobb és még nagyobb luxus jachtok, csónakok, kisvitorlások várták, hogy a vízre bocsássák őket, sokan szépítgették, csinosítgatták a hajóikat, voltak, akik csak kávézgattak és újságot olvastak a fedélzeten, de mivel szép idő volt sokan ki is hajóztak.  A várost egyébként 3, a Maas folyóból kiinduló, és oda visszatérő félkör alakú csatorna szeli át. 

A kikötők engem mindig ámulatba ejtenek, annak ellenére, hogy nem vagyok nagy vízmániás, és egy nagyon hosszú hajóutat sem vállalnék be, a kikötőben parkoló jachtok és vitorlások látványát nagyon szeretem. Olyan szépek, olyan kecsesek, jó őket megcsodálni egytől-egyig.

A város legjelentősebb látnivalója az egyik csatorna mentén emelkedő gótikus Grote Kerk, a Nagytemplom, így már a kikötőből jól látni a 71 méter magas, kissé ferde tornyát. A templom a 14.században épült, a tornyot a 16. században építették hozzá, és egyszerűen csak a századok során végbement földmozgás az oka a ferdeségének. A legmagasabb pontja több mint másfél méterrel tér el  függőlegestől. 

A templom meglepő módon ingyenesen látogatható. Ez volt az egyetlen templom az országban, ahová szabadon be lehetett menni. 

A több mint 350 éves városkapun keresztül lesétáltunk a Maas folyóhoz, ahol egy padon ücsörögve szuper a rálátás a folyóra, mivel itt találkoznak a Maas különböző ágai,  és hatalmas komphajókat, uszályokat és teherhajókat lehet látni. A folyó egyes ágain Franciaország, Svájc, Németország, és Belgium felé lehet hajózni.

A napot, és a kirándulást egy jó nagy adag fagylalttal és kávéval zártuk az egyik csatornamenti cukrászdában, ahonnan még egy tűzoltóhajót is láttunk.

Érdekes és hangulatos város volt, érdemes volt meglátogatni, és sétálni a csatornák partján egy nagyot. Hajómániásoknak kötelező.

Kinderdijk, a szélmalompark

Ha Hollandiáról beszélünk, akkor a tulipánok, a fapapucs, a biciklik, a coffeshopok után előbb-utóbb eljutunk a szélmalmokig, ami ugyancsak egy tipikus holland jellegzetesség. A Kinderdijk-i Malompark 1997-től  az UNESCO Világörökség része.  19 hatalmas hidraulikus malomból áll. Soha sehol máshol nem áll a világon egymás mellett annyi szélmalom, mint Kinderdijkben.

Ezek a malmok  nem őrlőmalmok, hanem az ország vízgazdálkodásának a szerves részei, ugyanis a malmok segítségével tartották távol ha szükséges a tenger vizét a termőföldektől. A malmok legtöbbjét az 1740-es években építették, és bár ma már motoros szivattyúkat használnak erre a célra, de szükség esetén még ma is működőképesek lennének. 

A park egész évben nyitva van, és a nap bármely szakában látogatható, akár éjszaka is. Az egyik  malomban van egy múzeum, egyedül ez fizetős, egyébként szabadon lehet sétálni a malmok övezte sétányon, és gyönyörködni a malmokban, a tájban, a csatornában, a természetben. A malmok egy része egyébként lakóház, és laknak is benne emberek. Izgalmas lehet egy malomban lakni.

Szerintem a legeslegjobb biciklivel megközelíteni a szárazföld felől. Mi nem biciklivel jöttünk, hanem egy kis hajóval, Rotterdamból, de azért elképzeltük, hogy mennyire jó lehet végigbiciklizni a tulipánföldek között, és megérkezni a szélmalmok lábához. Hmmmm....

Persze így is fantasztikus volt, mert mi hajózni is nagyon szeretünk ám! És az még csak nem is olyan fárasztó, mint a kerekezés, bár gyerekkel azért egy hajókázás sem sétagalopp:) Pláne, hogy ha jól emlékszem, akkor ez volt Máté első hajóútja, és kicsit amiatt is izgatottak voltunk, hogy vajon majd hogy fog neki tetszeni, nem fog-e félni, vagy randalírozni, vagy végig fogja-e ordítani az egész utat, stb, stb... Szerencsére semmi ilyesmi nem volt, bár egy helyben csak az első 10 percben tudott megülni, aztán már minden már érdekesebb volt, de azért nem volt gáz.

Rotterdam, a hajóról nézve:

 Toronyházak:

 William-híd:

 Építkezés:

 Lakóházak:

 Közeledünk.

Ezzel a  kis hajóval utaztunk:

Amikor megérkeztünk, akkor egy rövid séta után már ott is találtuk magunkat a szélmalmoknál. És hát valóban lenyűgöző látvány volt!!!! Olyan hatalmasak, mégis olyan kecsesen fogták közre a keskeny kis gyalogsétányt, hogy nem lehetett velük betelni. 

 A csatornákon motorcsónakkal is végig lehet menni:

Család:

A visszaúton már nagyon fáradtak voltunk. A hajón már csak vegetáltunk, Mátét leszámítva, akiben benne volt a bugi. A hajóról leszállva így már nem is nagyon időztünk tovább a városban, hanem rögtön a pályaudvar felé indultunk, hogy hazavonatozzunk. 

De előtte még láttunk híresember lábnyomokat a betonban: pl.

Hullafáradtan értünk haza, és egész úton csak az Argentin Steakhaus-os vacsi tartott csak minket életben. Semmi más.