2017. október 13.

Villámséta Veszprémben

A Gulya-domb után még jártunk egyet a városban, és most olyan jó volt, mert a VeszpémFesztet leköltöztették a völgybe, így a vár utcáján szépen, akadály nélkül végig lehetett sétálni. Leszámítva azt az akadályt, hogy Milán már a vár elején be a akart menni a Hősök kapujába, ahol valami börtönkiállítást hirdettek, de nem igazán akartunk most erre időt szánni, meg Marci is nagyon tiltakozott, meg kicsit drágállottam is a belépőt, szó mi szó. Tartok tőle, hogy a borsos belépőért nem kapnánk túl sok mindent cserébe. ( Ha valaki járt már ott bent, akkor szivesen veszek mindennemű beszámolót, érdemes-e megnézni, stb.. ) A múzeum megnyitásáról és a múzeumról egy kis infó ITT
Én szívesebben mentem volna fel a Tűztoronyba, de mivel aznap már túl voltunk egy gigamagas kilátón, így nem akartam ezzel stresszelni a család tériszonyosabb részét. 😛 Mi felnőttek voltunk már fönt évekkel ezelőtt, de a gyerekek még nem, úgyhogy nekik várólistás. 
Most csak fölsétáltunk a vár végébe, meg le. De az is nagyon jó volt.





Közvetlenül a kapu mögött kialakítottak egy jegyvásárló részt egy kis kávézó-kilátóterasszal, ahonnan nagyon jól rá lehet látni a városnak pont arra a felére, amire egyébként a utca végéből már nem látunk rá.

Ez a hófehér villa és a mellette elterülő parkos rész adott új otthont a zenei fesztiválnak. A villa egykoron püspöki nyaralóhely volt. Milyen jó, hogy megépült ez a terasz, és ezáltal láthatóvá vált egy eddig láthatatlan rész! Ezt a házat szerintem még sosem láttam ez előtt.

A Vár utca szinte néptelen volt.

Az egykori piarista gimnázium épülete szinte romokban áll már évek óta itt a Vár utca közepén. Pedig neves diákok seregét tudhatja magáénak, többek között Mádl Ferenc is ide járt. Az épületben 2008-ig a közgazdasági szakközépiskola működött, de az állagromlás miatt költözniük kellett. Azóta az épület lakatlan és használatlan, de a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum szeretné a magáénak tudni, és terveik szerint jól be tudnák lakni az épület mind az 5 szintjét. Az épület központi elhelyezkedése pedig előnyös lenne a múzeum látogatottságára nézve is. Egyelőre pályázatot, lehetőségeket keresnek a felújításra, és a birtokba vételre. Reméljük mihamarabb találnak megoldást! Link

Az Érseki Palota hófehér épülete. Eredetileg püspöki palotának épült. Napjainkban is a mindenkori veszprémi érsek lakóhelye, de látogathatóak egyes részei. Itt található az ország egyik legjelentősebb, 60 ezer kötettel rendelkező egyházi könyvtára és levéltára.



A Szentháromság-tér és a Szent Mihály Székesegyház, mely a veszprémi érsekség főtemploma.
Az eredeti templom az államalapítás korában épült, így nagy valószínűséggel ez az ország legrégibb székesegyháza. Jelenlegi kéttornyos formája a város egyik ikonikus képe, hiszen messziről is jól látszanak  a vár épületei fölé magasodó tornyok.



A székesegyház melletti  Gizella kápolna az 1200-as évek elején épült, és Veszprém legrégibb épülete. Valószínüleg királynéi vagy püspöki magánkápolnának készült. A török időkben majdnem teljesen elpusztult, 1938-ban restaurálták. Egyedülállóak a képolnában található életnagyságú apostolfreskók. Bár számtalanszor elmentünk már előtte, és minden egyes alkalommal megcsodáljuk a bejáratot, belül még sosem jártunk. remélhetőleg egyszer sort tudunk majd keríteni rá.
A bejárata az a kicsi kapu a két palota között.


A Gizella királyné Múzeumban különféle egyházi relikviákat láthatunk, az alagsorban értékes kőtárral.  A gyűjtemény egyik legértékesebb darabja az az aranyszállal átszőtt, 1480-ból származó palást, melyet eredetileg Vetési Albert püspök viselt. 

A székesegyház másik oldalán találhatóak a Szent György körtemplom maradványai, itt őrizték Szent György fejereklyéjét, amelyet még Szent István király 1016-18 között a bolgárok felett aratott győzelme emlékére a bizánci császártól kapott, udvarán Szent Imre herceg szobra áll,  aki itt a  tett szüzességi fogadalmat.


A vár végén pedig a mindigcsodás panoráma fogad. Nem is tudom hány milliószor néztem itt ki, hányszor sétáltam át innen a szent Benedek-hegy keresztjéhez, és hányszor lógattam a lábamat a sziklafalon., de megtenném még ugyanennyiszer is akár.


Ott a kilátó csúcsa, ahonnan jöttünk. Nem mondom, nem illik annyira bele a képbe...

A Szent Benedek-hegy a kereszttel. Ikonikus képe ez Veszprémnek, szerintem. Alatta a kolostorromok. Óóóó arról is vannak képeim, de még egy régebbi látogatás alkalmával készültek. Majd egyszer azokat is megmutatom. :-)





Visszafelé még bekukkantottunk a ferences templomba.

A Városháza mellett pedig megnéztük a kedvenc szobrunkat, a Korsós lányt. A gyerekeknek is nagyon tetszett. 


Marci meg akarta várni, hogy elfogyjon a kancsójából a víz. :-)

Egy meredek út lefelé.

Ennyi jutott ez alkalommal Veszprémből nekünk. Sok-sok mesélni- és mutatnivalóm van/lenne még, remélem egyszer sor kerül majd azokra is. Mert Veszprém gyönyörű. Talán nem kell ezt nagyon bizonygatnom :-)

A Gulya-dombon tovább, a Kiskilátó

Haladtunk tovább a piros jelzésen, és el is érkeztünk az un. "sziklagyephez". Na itt már kezdett ismerős lenni a terep, mert ezeken a szikladarabokon sokat ücsörögtünk annak idején. Csak akkor még a másik irányból közelítettünk, és nem is volt turistajelzés, meg pihenőpadok, sem információs táblák. Ezek most már mind vannak. Még tűzrakó hely is.











Kicsit elidőztünk itt, de nem túl sokat, inkább haladtunk tovább, az egyre erősödő déli napsütésben vonzott a szép, árnyékos erdei ösvény, és bár egy picit elbizonytalanodtunk egy elágazásnál, hogy akkor merre is menjünk tovább, hogy a másik kilátót is útba ejtsük, végül jó irányt választottunk, és egyszer csak ott volt egy kis tisztás közepén a másik, "kiskilátó"




És íme, meglett a kilátó. Tényleg kicsi, a másikhoz képest mindenképpen, és elhelyezkedéséből adódóan nem is körpanorámás, hanem "csak" a város és a vár felé lehet jól ellátni. Na de milyen gyönyörűszép innen nézve is a veszprémi vár!





Alattunk ott a Betekints-völgy, a kis tóval, játszótérrel, sétánnyal a Séd-patak partján. Most nem volt időnk oda lemenni, pedig egy nagyon hívogató kőlépcső vitt lefelé a völgybe. De majd legközelebb! Ez is bizonyítja, hogy Veszprémbe mindig van miért visszajönni :-) Plusz még egy Csatár-hegyi kirándulást is felvéstem a képzeletbeli bakancslistámra. 








2017. október 7.

Veszprém, Gulya-domb, Gizella királyné kilátó

Ha a Balatonnál nyaralunk, vagy ha csak arra járunk, akkor rendszerint beugrunk Veszprémbe, ha másért nem akkor csak azért, hogy sétáljunk egyet. Veszprém a szívünk csücske. És bár régesrégen jól ismertük a várost, de akkor még egész más szemmel néztünk mindenre, évek múlva vissza-vissza térni egészen más érzés, hiszen vannak régi dolgok, amikre rá lehet csodálkozni, és van rengeteg új, amire ugyancsak. Évről-évre visszatérünk a gyerekekkel is, és így még kalandosabb a látogatás, hiszen ők aztán pláne más szemüvegen keresztül látnak mindent, és általuk mi is. Sokszor, sokfelé sétáltunk már a városban, amikről majd egyszer képeket és beszámolókat is biztos hozok, de most csak a legutóbbi sétánkról fogok mesélni, ami a Gulya-dombon történt.

Az utolsó nyaralós napunk reggelén nem tűnt úgy, hogy nagy kánikula lesz, de mivel mindenképp akartunk még délután egy búcsústrandot, délelőttre nem akartunk túl fárasztó programot csinálni, így jutott eszünkbe Veszprém, és hogy menjünk akkor a Gulya-dombon egy kört, egyrészt mert ott még nem voltunk a fiúkkal, másrészt pedig nem olyan régen adtak át ott egy csilivili új kilátót, amit mindenképpen érdemes megnézni.

A Gulya-dombra  sokat jártunk  ki a koleszból (még az évszázad elején), de akkor még egészen másképp festett, mint manapság. Nem volt ennyire kiépítve, az állatkert sem vette még birtokba az oldalsó részét. Akkoriban még inkább vadregényes volt, mint kiépített, de a domb széléről már akkor is csodás volt a kilátás, és remek hely volt piknikezni, ejtőzni kicsit két tanulás között. 

Most az állatkert fölső bejáratánál lévő parkolóban álltunk meg, ott kezdődik a tanösvény. 

Van itt minden, ami csak kellhet egy jó kis sétához.



A széles úton akár biciklivel is mehetnénk, de futni is szuper lehet ebben a csendes, zöld környezetben. 



Kétféle túra közül lehet választani, egy nagyobbat, ami a két kilátón kívül a Laczkó-forrást is érinti, és egy kisebb kilátósat. Mi most csak a kisebbet vállaltuk be, a térképen nézve ez is elég nagynak tűnt, végigsétálva viszont nem volt olyan vészes.
Pikkpakk el is érkeztünk a kilátóhoz, a nagyhoz. A Gizella királyné kilátót 2016 tavaszán adták át, és a régi favázast egy nagyon modern fémvázasra cserélték, és igen egyedi lett a kivitelezése.





A táblán klasszul le van írva, hogy csupán egy optikai csalódás eredménye az, hogy egy csavart hengert látunk, ha a kilátóra nézünk, valójában a kilátó minden darabja egyenes. Sajnos a tábla letörött ( vagy letörték?) az állványzatáról, így az csak a kilátó lábához van odahelyezve. Remélhetőleg csak átmenetileg, mert a földön fekvés nemigen tesz jót neki, pedig tényleg hasznos információkat tartalmaz.  



A kilátó lábánál állva egy gigantikus méretű, 7 emeletnyi, 22 méter magas  objektum állt előttünk. Szerencsére tömör fémlépcső vezet fölfelé, nem olyan lyukacsos, amin át lehet látni. Azt nagyon nem szeretem, amikor látom a lábam alatt a távolodó földet. De ezen simán fel lehetett sétálni, bár vigyázni kell, mert az esővíz itt-ott megállt a lépcsőfokokon, a fordulókban. 





A kilátó tetejéről csodálatos panoráma nyílik a Benedek-hegyre, a Várra, a Szent István völgyhídra, a Bakony-hegység második legmagasabb csúcsára, a Papod-hegyre és a Csatár-hegyi kilátóra.



A Benedek-hegy és a Vár

A Csatár-hegyi kilátó



A kilátó:




A kilátó lábánál pihenőhely is van kialakítva, asztalokkal, padokkal, szemetesekkel, tűzrakóhellyel. 


A kilátóból lejőve a piros jelzésen folytattuk utunkat.