Balatonboglár, Gömbkilátó

( 2020. június)

Mi mondhatni tősgyökeres északipartosok vagyunk, mégis mindig bennünk van a vágy, hogy a déli partba is belekóstoljunk. Voltunk már pár helyen természetesen, egyszer nyaraltunk is Balatonlellén, később szoktunk át Füredre. Tavaly, mikor Milán Földváron táborozott, akkor is újra elhatároztuk, hogy majd felfedezzük a déli partot is. Ezért arra gondoltunk, hogy ha a "mioldalunkon" nem annyira meleg még a víz, akkor kompozzunk át a másik oldalra, Máté tavaly úgyis kimaradt a kompozásból, és strandoljunk odaát. 

A terv az volt, hogy átkompozunk, aztán Bogláron megnézzük a kilátót, mert amikor ott jártunk utoljára, 2011-ben, akkor még nem volt felújítva, és nem lehetett felmenni. 

A kompozás az mindig nagy kaland, mégha viszonylag rövid ideig is tart, 7-8 perc alatt átérünk Tihanyból Szántódra. 

Balatonbogláron rögtön a kilátó felé mentünk. Legutóbb nem volt még enynire kiépítve, nem volt büfé, fotópont, szép lépcső. Most van. És van a kilátóba belépő is. 

Becsületes nevén Xantus János Gömbkilátó. 15 méter átmérőjű. 

A Várhegy tetejére épült kilátó eredetileg fából készült, ez a 60-as évekig állt, mára már nincs belőle semmi. A Gömbkilátót 1958-ban, a Világkiállításon mutatták be, akkor még az volt a terv, hogy üveggel burkolják belülről, és kávézó lesz benne. Ez a terv nem valósult meg. A 70-es évektől hívják Xantus János-nak. 

A 2000-es évekre annyira leromlott az állapota, hogy teljesen lezárták, ( ekkor jártunk itt először), és csak 2012-ben nyitották meg újra. Eddigre az egész környéket rendbehozták. 

A kilátó után sétáltunk még a parton. Nagyon klasszul megcsinálták a sétányt, és még minidg vannak valami munkálatok. Tényleg nagyon gyerekbarát hely.

Még indulás előtt kinéztem egy éttermet, ahol menüt lehetett enni, séta közben ezt vettük célba. Flamingó étterem volt, épp a sétány túlsó végén, úgyhogy jó ok volt legalább, hogy végigsétáljuk a parton :-) Nagyon bőségeset és finomat ettünk. Megérte a séta. 

Ebéd után  Balatonlellén strandoltunk. A strand dugig volt, de a fiúk jól érezték magukat, fürödtek, úsztak, csúszdáztak. 

Hazafelé már nem kompoztunk, hanem autóztunk.