Mivel Szentesen sűrűn vagyunk hétvégente, így amikor kicsit több időnk van, mint egyébként, nagyon adja magát, hogy átmenjünk a csongrádi Tisza-partra, a Körös-torokhoz. Mert az olyan jó hely. Meg azért mert olyan szép. Meg azért mert a homokos parton jó sétálgatni, túrni a lábunkkal a homokot, vagy kavicsokat dobálni a vízbe.
Így kerültünk egy szép napsütéses délutánon is a Körös-torokhoz. Annyi különlegessége volt csupán ennek a kiruccanásnak, hogy én ezúttal futva mentem. Régi vágyam már, hogy megfutom a Szentes-Csongrád távolságot a gáton, de sosem volt erre mód, egészen eddig.
A gátfutás nagyon jó volt, leszámítva a hídon való átkelést, mert attól eléggé kiráz a hideg, de próbáltam nem lenézni, és elvonatkoztatni, csak arra gondolni, hogy mindjárt átérek. ( van némi hídfóbiám)
A hídról a Tisza és a vasúti híd.
A gát mellett egy szuper tanya, mindenféle háztáji állattal, a baromitól a lóig.
Aztán a Körös-toroknál találkoztam a fiúkkal. Nem volt nagy mozgás.
A beach. Nyáron telis-tele van strandolókkal.
voltunk már úgy is itt, hogy a víz egészen eltakarta a homokos partot, és a füves emelkedőig ért.
Ezúttal hosszú földnyelvek lógtak be a folyóba.
A gyerekek örömére, mert jókat lehetett idétlenkedni a földnyelvek végén. Had ne mondjam, hogy a kép elkészülte utáni tizedik másodpercben az egyik már bokáig benne volt a Tiszában....
És ott ömlik a Körös a Tiszába.
Kicsit sétálgattunk még a sétányon, és találtunk egy kilátót, amivel korábban még nem találkoztunk. De nem lehetett felmenni rá, le volt zárva. Utánakerestem, és Rév-kilátó a hivatalos neve, és csak szezonban látogatható. 187 lépcsőfok vezet fel a 31 méter magas kilátó tetejére, ahonnan állítólag mesés a kilátás. Mondjuk el is hiszem!
Bár nemigen szeretem az ilyen jellegű kilátókat, ahol a lépcsőn magam alá látok, de még az is lehet, hogy ha egyszer főszezonban erre keveredünk, akkor felmegyek rá körbenézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése