Hétvége Kőkapun

Az úgy volt, hogy még tavaly karácsonyra kaptam Feritől 2 utazós kupont. Az egyiket beváltottuk nyáron, amikor Galyatetőn voltunk, a másikat viszont  csak most tudtuk.

Nem volt pont ideális ez a novemberi hétvége  "nyaralgatni", de azért nem voltunk kétségbe esve, és nem aggódtunk afelől, hogy a maximumot fogjuk kihozni ebből szűk 2 napból.

A Zemplén hegyei között megbújó Kőkapu Vadászkastélyba mentünk, Sátoraljaújhely és Sárospatak közelébe. Tudtuk, hogy a szép színes őszről már le fogunk csúszni, és hogy rövidek a nappalok, meg egyáltalán, mégis nagyon megdöbbentő volt, hogy amikor fél 5 tájban megérkeztünk, ( miután leraktuk a srácokat Ózdon) ott az erdő közepén már vaksötét volt. Az erdő mélyén, a legközelebbi falutól még 5 km-re, a semmi közepén állt a hotel komplexum, de ezt leszámítva tényleg semmi, csak a csönd és a sötétség. Így is hirdetik magukat, hogy "ahol a csend kezdődik". És valóban. :-) Se térerő, se internet, a tévén is csak 3 csatorna jött. Először fura volt, jó lett volna rácsörögni a fiúkra, hogy mi újság, vagy ránézni az internetre, hogy eladtunk-e valamit, de azért túléltük. Mivel nagyjából az egész napot az autóban ülve töltöttük, így sötét és az eső ellenére csak jártunk egy kört a környéken, és próbáltuk a sötétben kibogarászni, hogy mi merre. Végül az étterembe menekültünk az eső elöl, és bár még nem volt vacsora, de jó volt ott ücsörögni.

Vacsora után persze kipróbáltuk a wellnessrészleget, és egyik este még bowlingoztunk is. 

Másnap világosban is láthattuk azt, amit este nem, hogy pofás kis hegyek magasodnak körülöttünk. De a lelkesedésünket hamar letörte a csepergő eső. Gondoltuk is, hogy ebből nagy hegymászás nemigen lesz ma.

A hotel körül mindenfelé egy talán helyi művész fafaragványai vannak. Ez a szarvas éppen szembe nézett velünk, amikor kinéztünk az ablakon.

A hotelépület. A kastélyépület mintájára épült.

A hét vezér.

A kastély mellett van egy kis tó, amin lehet csónakázni. Ezt mi most kihagytuk. Mint ahogy a biciklizést és a szánkózást is. A kastélyt svájci vadászkastélyok mintájára építtette gróf Károlyi László a XIX. és XX. századok fordulóján, és egykor magas rangú állami vezetők pihenő- és vadászhelye volt ez a világtól eldugott hely.  A kastélyban be is van rendezve egy ilyen korabeli szalon, a falon körös-körül mindenféle kitömött állatok, amik elég félelmetesek voltak, szerintem. De a bútorok, különösen a hatalmas, faragott étkezőasztal, és az egész úri miliő nagyon-nagyon szép volt!

A teraszról pedig a tóra látni. A teraszt a szállóvendégek is használhatják, és klassz is lehet ott üldögélni, élvezni a napsütést, nézni a tájat, de ez a november közepi hétvége pont nem a kint ücsörgésre volt való. :-)

Mivel nem volt túl sok időnk, így reggeli után autóba is vágtuk magunkat, és Sárospatak felé indultunk, gondolván, hogy ki tudja mennyire lesz esős az idő, ha nagy gáz van, akkor Patakon majdcsak elütjük az időt.