Veszprém, Gulya-domb, Gizella királyné kilátó

Ha a Balatonnál nyaralunk, vagy ha csak arra járunk, akkor rendszerint beugrunk Veszprémbe, ha másért nem akkor csak azért, hogy sétáljunk egyet. Veszprém a szívünk csücske. És bár régesrégen jól ismertük a várost, de akkor még egész más szemmel néztünk mindenre, évek múlva vissza-vissza térni egészen más érzés, hiszen vannak régi dolgok, amikre rá lehet csodálkozni, és van rengeteg új, amire ugyancsak. Évről-évre visszatérünk a gyerekekkel is, és így még kalandosabb a látogatás, hiszen ők aztán pláne más szemüvegen keresztül látnak mindent, és általuk mi is. Sokszor, sokfelé sétáltunk már a városban, amikről majd egyszer képeket és beszámolókat is biztos hozok, de most csak a legutóbbi sétánkról fogok mesélni, ami a Gulya-dombon történt.

Az utolsó nyaralós napunk reggelén nem tűnt úgy, hogy nagy kánikula lesz, de mivel mindenképp akartunk még délután egy búcsústrandot, délelőttre nem akartunk túl fárasztó programot csinálni, így jutott eszünkbe Veszprém, és hogy menjünk akkor a Gulya-dombon egy kört, egyrészt mert ott még nem voltunk a fiúkkal, másrészt pedig nem olyan régen adtak át ott egy csilivili új kilátót, amit mindenképpen érdemes megnézni.

A Gulya-dombra  sokat jártunk  ki a koleszból (még az évszázad elején), de akkor még egészen másképp festett, mint manapság. Nem volt ennyire kiépítve, az állatkert sem vette még birtokba az oldalsó részét. Akkoriban még inkább vadregényes volt, mint kiépített, de a domb széléről már akkor is csodás volt a kilátás, és remek hely volt piknikezni, ejtőzni kicsit két tanulás között. 

Most az állatkert fölső bejáratánál lévő parkolóban álltunk meg, ott kezdődik a tanösvény. 

Van itt minden, ami csak kellhet egy jó kis sétához.

A széles úton akár biciklivel is mehetnénk, de futni is szuper lehet ebben a csendes, zöld környezetben. 

Kétféle túra közül lehet választani, egy nagyobbat, ami a két kilátón kívül a Laczkó-forrást is érinti, és egy kisebb kilátósat. Mi most csak a kisebbet vállaltuk be, a térképen nézve ez is elég nagynak tűnt, végigsétálva viszont nem volt olyan vészes.
Pikkpakk el is érkeztünk a kilátóhoz, a nagyhoz. A Gizella királyné kilátót 2016 tavaszán adták át, és a régi favázast egy nagyon modern fémvázasra cserélték, és igen egyedi lett a kivitelezése.

A táblán klasszul le van írva, hogy csupán egy optikai csalódás eredménye az, hogy egy csavart hengert látunk, ha a kilátóra nézünk, valójában a kilátó minden darabja egyenes. Sajnos a tábla letörött ( vagy letörték?) az állványzatáról, így az csak a kilátó lábához van odahelyezve. Remélhetőleg csak átmenetileg, mert a földön fekvés nemigen tesz jót neki, pedig tényleg hasznos információkat tartalmaz.  

A kilátó lábánál állva egy gigantikus méretű, 7 emeletnyi, 22 méter magas  objektum állt előttünk. Szerencsére tömör fémlépcső vezet fölfelé, nem olyan lyukacsos, amin át lehet látni. Azt nagyon nem szeretem, amikor látom a lábam alatt a távolodó földet. De ezen simán fel lehetett sétálni, bár vigyázni kell, mert az esővíz itt-ott megállt a lépcsőfokokon, a fordulókban. 

A kilátó tetejéről csodálatos panoráma nyílik a Benedek-hegyre, a Várra, a Szent István völgyhídra, a Bakony-hegység második legmagasabb csúcsára, a Papod-hegyre és a Csatár-hegyi kilátóra.

A Benedek-hegy és a Vár

A Csatár-hegyi kilátó

A kilátó:

A kilátó lábánál pihenőhely is van kialakítva, asztalokkal, padokkal, szemetesekkel, tűzrakóhellyel. 

A kilátóból lejőve a piros jelzésen folytattuk utunkat.