Villámséta Veszprémben

A Gulya-domb után még jártunk egyet a városban, és most olyan jó volt, mert a VeszpémFesztet leköltöztették a völgybe, így a vár utcáján szépen, akadály nélkül végig lehetett sétálni. Leszámítva azt az akadályt, hogy Milán már a vár elején be a akart menni a Hősök kapujába, ahol valami börtönkiállítást hirdettek, de nem igazán akartunk most erre időt szánni, meg Marci is nagyon tiltakozott, meg kicsit drágállottam is a belépőt, szó mi szó. Tartok tőle, hogy a borsos belépőért nem kapnánk túl sok mindent cserébe. ( Ha valaki járt már ott bent, akkor szivesen veszek mindennemű beszámolót, érdemes-e megnézni, stb.. ) A múzeum megnyitásáról és a múzeumról egy kis infó ITT. 
Én szívesebben mentem volna fel a Tűztoronyba, de mivel aznap már túl voltunk egy gigamagas kilátón, így nem akartam ezzel stresszelni a család tériszonyosabb részét. 😛 Mi felnőttek voltunk már fönt évekkel ezelőtt, de a gyerekek még nem, úgyhogy nekik várólistás. 
Most csak fölsétáltunk a vár végébe, meg le. De az is nagyon jó volt.

Közvetlenül a kapu mögött kialakítottak egy jegyvásárló részt egy kis kávézó-kilátóterasszal, ahonnan nagyon jól rá lehet látni a városnak pont arra a felére, amire egyébként a utca végéből már nem látunk rá.

Ez a hófehér villa és a mellette elterülő parkos rész adott új otthont a zenei fesztiválnak. A villa egykoron püspöki nyaralóhely volt. Milyen jó, hogy megépült ez a terasz, és ezáltal láthatóvá vált egy eddig láthatatlan rész! Ezt a házat szerintem még sosem láttam ez előtt.

A Vár utca szinte néptelen volt.

Az egykori piarista gimnázium épülete szinte romokban áll már évek óta itt a Vár utca közepén. Pedig neves diákok seregét tudhatja magáénak, többek között Mádl Ferenc is ide járt. Az épületben 2008-ig a közgazdasági szakközépiskola működött, de az állagromlás miatt költözniük kellett. Azóta az épület lakatlan és használatlan, de a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum szeretné a magáénak tudni, és terveik szerint jól be tudnák lakni az épület mind az 5 szintjét. Az épület központi elhelyezkedése pedig előnyös lenne a múzeum látogatottságára nézve is. Egyelőre pályázatot, lehetőségeket keresnek a felújításra, és a birtokba vételre. Reméljük mihamarabb találnak megoldást! Link

Az Érseki Palota hófehér épülete. Eredetileg püspöki palotának épült. Napjainkban is a mindenkori veszprémi érsek lakóhelye, de látogathatóak egyes részei. Itt található az ország egyik legjelentősebb, 60 ezer kötettel rendelkező egyházi könyvtára és levéltára.

A Szentháromság-tér és a Szent Mihály Székesegyház, mely a veszprémi érsekség főtemploma.
Az eredeti templom az államalapítás korában épült, így nagy valószínűséggel ez az ország legrégibb székesegyháza. Jelenlegi kéttornyos formája a város egyik ikonikus képe, hiszen messziről is jól látszanak  a vár épületei fölé magasodó tornyok.

A székesegyház melletti  Gizella kápolna az 1200-as évek elején épült, és Veszprém legrégibb épülete. Valószínüleg királynéi vagy püspöki magánkápolnának készült. A török időkben majdnem teljesen elpusztult, 1938-ban restaurálták. Egyedülállóak a képolnában található életnagyságú apostolfreskók. Bár számtalanszor elmentünk már előtte, és minden egyes alkalommal megcsodáljuk a bejáratot, belül még sosem jártunk. remélhetőleg egyszer sort tudunk majd keríteni rá.
A bejárata az a kicsi kapu a két palota között.

A Gizella királyné Múzeumban különféle egyházi relikviákat láthatunk, az alagsorban értékes kőtárral.  A gyűjtemény egyik legértékesebb darabja az az aranyszállal átszőtt, 1480-ból származó palást, melyet eredetileg Vetési Albert püspök viselt. 

A székesegyház másik oldalán találhatóak a Szent György körtemplom maradványai, itt őrizték Szent György fejereklyéjét, amelyet még Szent István király 1016-18 között a bolgárok felett aratott győzelme emlékére a bizánci császártól kapott, udvarán Szent Imre herceg szobra áll,  aki itt a  tett szüzességi fogadalmat.

A vár végén pedig a mindigcsodás panoráma fogad. Nem is tudom hány milliószor néztem itt ki, hányszor sétáltam át innen a szent Benedek-hegy keresztjéhez, és hányszor lógattam a lábamat a sziklafalon., de megtenném még ugyanennyiszer is akár.

Ott a kilátó csúcsa, ahonnan jöttünk. Nem mondom, nem illik annyira bele a képbe...

A Szent Benedek-hegy a kereszttel. Ikonikus képe ez Veszprémnek, szerintem. Alatta a kolostorromok. Óóóó arról is vannak képeim, de még egy régebbi látogatás alkalmával készültek. Majd egyszer azokat is megmutatom. :-)

Visszafelé még bekukkantottunk a ferences templomba.

A Városháza mellett pedig megnéztük a kedvenc szobrunkat, a Korsós lányt. A gyerekeknek is nagyon tetszett. 

Marci meg akarta várni, hogy elfogyjon a kancsójából a víz. :-)

Egy meredek út lefelé.

Ennyi jutott ez alkalommal Veszprémből nekünk. Sok-sok mesélni- és mutatnivalóm van/lenne még, remélem egyszer sor kerül majd azokra is. Mert Veszprém gyönyörű. Talán nem kell ezt nagyon bizonygatnom :-)