Az előző posztban írt kiránduláskor megfogalmazódott ide még vissza kell jönnünk érzés az évek múlásával sem hagyott alább. Csak mindig volt valami más, időnk meg viszonylag kevés van/volt, így csak tolódott, tolódott. Aztán végre idén nyáron sikerült egy hosszú hétvégét ott töltenünk, ráadásul gyerekek nélkül, csak mi ketten. Igen ritka alkalom az ilyen, úgyhogy meg kell becsülni az ilyet, és kihasználni maximálisan. Csupán 2 éjszakát töltöttünk el a Hotel Galyában, szóval nagyon meg kellett fontolni, hogy mit is tegyünk, hogy pihenés is legyen benne, de kirándulás is.
Budapestről reggel indultunk, mert még kiraktuk a Nagyokat Ordaspusztán ( Nógrád megye) a táborban, így mire Galyatetőre értünk, addigra jócskán ebédidő volt. Tény, hogy utazás előtt nem néztem meg, hogy mennyi is még az út a tábortól, de én olyan közelinek gondoltam, hiszen csak ott van az út túloldalán. Persze ott van, csak addig még menni kellett egy jó másfél órát. De sebaj, mert gyerek nélkül olyan könnyen van az ember, nem csipognak ott a hátsó sorban, hogy mikor érünk már oda, éhes vagyok, szomjas vagyok, és különben is minek kell ennyit menni. Kettesben az ember tud olyat is csinálni, hogy hopp, ha meglát az út mellett egy jó kis tavat és egy ösvényt, ráadásul még más autók is parkolnak az út mentén, akkor egyszerűen csak lehúzódik, és már rajta is van az ösvényen, hogy megnézze, milyen is az a tó valójában. Hát nem szuper?
A Pásztó fölötti Hasznosi-víztározó volt egyébként amibe belebotlottunk, partján horgászokkal végig, így nem nagyon időztünk itt, épp hogy csak rákukkantottunk a tóra. ( Horgászokat én egy külön emberfajnak vélem, mindig tartok tőlük egy picit, hogy majd jól rámmordulnak/megkergetnek, hogy menjek innen, mert elriasztom a halakat. 😯 Persze semmi ilyen nem történt még soha, és biztos barátságosak, de jobb a békesség. ) Ágasvár az Óvár és a Nyikom lábánál épített mesterséges víztározót a Kövecses patak táplálja, és az ország egyik legtisztább vizű tava. A legmélyebb pontja 25 méter mély, de átlagosan is 17 méteres.
Aztán begurultunk Galyatetőre a hotel elé, lepakoltunk a szobában, és mentünk, hogy a szemközti helyek valamelyikén együnk valamit, mert a vacsora még messze volt.
Nem pont a legjobb helyet sikerült kiválasztani, bár kívülről Kilátó étteremnek hirdette magát, de a neve gondolom csak abból ered, hogy a kilátó alatt van, mert amúgy a hotel parkolójára nézett. Ettük egy alsókategóriás hamburgert, ami nem is olyan volt, mint amilyet rendeltünk, és egy hajszálnyival jobb sonkás lepényt, ami félig nyers volt, de arra jó volt, hogy ne haljunk éhen estig. Ráadásul bűn sokat kellett várni, és már-már azon voltunk, hogy hagyjuk a fenébe a rendelést, és menjünk át a szomszédos frissen felújított turistaházba, és együnk ott valamit. Végül maradtunk. De a turistaházat elraktároztuk magunkban, hogy ha mondjuk gyerekekkel jönnénk erre máskor, akkor ott is meg lehetne szállni.
Innen felsétáltunk a kilátóba, mert emlékeink szerint alig kellett csak menni odaáig, és ez így is volt, pár lépés, pár lépcsőfok, és már ott is magasodott előttünk a szépen felújított kilátó.
És íme, az új csilivili kilátó! a tetejére ráépítettek még két szintet, hogy túlérje a fákat, amiktől a múltkor nem láttunk semmit. A külső lépcsősor vadi új, és első ránézésre félelmetes, de igazából biztonságos, bent pedig vagány bivakszállást alakítottak ki a bevállalósaknak. Sokat cikkeztek erről az idén, biztos mindenki belefutott legalább egy ilyen témájú cikkbe.
Tényleg jó lett, fent is nagyon klassz, mert középen van egy kis leülő hely, és a bátortalanabbaknak nem kell a korlátig menni a látványért. Mondjuk, csak hogy negatívat is mondjak, nekem hiányzott onnan fentről egy domborzati útmutató, hogy merre mit látunk, de voltak körülöttünk nálunk okosabbak, akik tudtak ezt-azt, meg voltak bátrabbak is, akik elővették a mobilapplikációjukat és megnézték, szóval nem maradtunk teljesen tudatlanok.
Arra a Kékes:
Arra a Bükk:
Arra talán a Karancs-Medves:
A kilátó nagy hátránya számomra, hogy átlátszó lemezlépcsőn lehet fölmászni a tetejére. Ez főleg lefelé jövet zavaró. De fent is simán látni lehetett a talpad alatti mélységet.
Aznapra már nem is terveztünk semmit, csak hogy ülünk a hotel kinti, Kékesre néző jakuzzi medencéjében, és fürdünk-szaunázunk, megint fürdünk, megint szaunázunk, és közben gyönyörködünk a tájban, szívjuk magunkba a friss hegyi levegőt. És így is történt. :-)
A hotelben egyébként abszolút gyerekbarát, a prospektusokban láttuk, hogy rengeteg gyerekeknek való foglalkozás van, lehet jelentkezni szervezett kirándulásokra, kint a kertben van egy kis vadaspark néhány őzzel, és egy kalandparkszerű kötélpálya, de nem tudom, ez működött-e. Játszótér, sportolási lehetőségek, és jó levegő. Mi kellhet még egy kellemes pihenéshez?
Mégsem tudnék 5 csillagot adni a hotelre, mert kinti medence csak egy kis picike van, egy jakuzzi, kárpótlásul csodaszép a kilátás a medencéből. Szaunából viszont van kinti és benti is. A benti fürdőtér sem tűnt túl nagynak, ellenben a fitnessterem elég jól felszereltnek tűnt. Nem volt lehetőségünk sajnos kipróbálni, pedig nagyon akartuk.
Kilátás a kertből:
A Kodály-templomról már korábban írtam. A szállóval együtt épült az üdülők lelki igényeinek kiszolgálására. 1941-ben szentelték fel. Anyaga mátrai, faragatlan terméskő. Kodály zoltán gyakran megfordult Galyatetőn, itt pihent, itt alkotott, és ittlétekor aktívan részt vett a község életében. 1941-42 telét Galyatetőn töltve született legszebb egyházi műve, a Csendes mise. A kápolna falán egy rézdombormű (Miletits Katalin munkája) és a harmoniumon egy réztábla hirdeti: ezen a hangszeren komponált Kodály tanár úr.
A hotelről, a templomról, a kilátóról, és Kodály Zoltán Galyatetőhöz fűződő különleges kapcsolatáról ITT lehet sok érdekességet olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése