Galyatetőn még 2013-ban

Az új koncepcióm alapján, miszerint haladok az aktuális kirándulásainkkal, a régiekkel meg majd lesz valami, nos e szerint egy hosszú hétvége következik, még mindig a nyárról, ( oké, az aktualitások is már kis csúszásban vannak), Galyatetőn. De mielőtt elmesélném az idei élményeinket, először visszamegyek egy kicsit a múltba, 2013-ba egész pontosan, mert akkor is jártunk már ott, és akkor még egész más arcát mutatta nekünk a híres-neves kilátó. Úgyhogy most mégis egy kis múltidézés következik először, hogy lássuk milyen volt, és milyen lett. :-)

Szóval, 2013.májusában járunk, amikor is egy szép napsütéses napon, Ózdról Budapest felé tartva úgy gondoltuk, hogy járunk még egy kicsit, és kis kitérővel ugyan, de felmegyünk Galyatetőre. Odafelé ugyan elég esőgyanús lett  az idő, de mire a hegy lábához értünk már csak bárányfelhők voltak felettünk, és ragyogó napsütés. Ennek ellenére az autóból kiszállva bizony jól esett kabátot húzni. Nem hiába, mégiscsak az ország második legmagasabb pontján jártunk, 964 méter magasan. Friss, hűvös volt a levegő, érezni lehetett, hogy mennyivel tisztább, mint lent a városban, pláne a fővároshoz képest. Szinte harapni lehetett. 

Távolban a Kékestető. 

Galyatető felé autózva. Nagyon-nagyon szeretjük az ilyen erdei szerpentineket ( is). 

Nem terveztünk sok mindent, csak kicsit sétálni a friss levegőn és kinézni a kilátóból, élvezni a csöndet. ( hehehe, 3 gyerekkel 😂, na de az optimizmusunk töretlen.) 

Ahogy kiszálltunk az autóból rögtön a hegy széle felé vettük az irányt, hogy lássuk, hol is vagyunk, és mit láthatunk. A hatalmas köves placcon valami építkezés zajlott, ezért mindenhol elvétve farönkök és másegyebek voltak lerakva. A kilátást pedig kicsit zavarta a sok magasra nyúló növény, e azért így is kedvcsináló volt. 

El is indultunk fölfelé a kilátó felé. A kilátó a fenti hoteltől szinte csak pár száz méternyire van, nem távolság. 

Már ott is van az orrunk előtt a kilátó. 

Ilyen volt 2013-ban. Innen jól látszik, hogy fönt a tetején csak egy hevenyészett kerítés védi a kinézőket. De ekkor még nem gondoltuk, hogy mennyire rossz állapotban van az egész épület. 

Ezt írtam akkoriban a kilátóról: 

A Péter-hegyese kőkilátót 1934-ben építették, és bár nincs összeomlásveszélyben, de erősen ráférne egy kis törődés. A felvezető lépcső koszos, büdös, és szemetes, (mindenféle ürülék talán éppen nem volt, de volt papírzsebkendő, ( ilyen-olyan tartalommal) pálinkás üveg, üvegszilánk, csikkek, stb..)a kapaszkodó korlát rozsdás, a lépcső melletti ki ablakok egy része félig, vagy egészen ki vannak törve. Nem túl szívderítő látvány. Főleg nem az, ha kisgyerekekkel vagyunk, és nem elég arra figyelni, hogy a lépcsőn szépen menjenek fel, és ne bohóckodjanak, és ne essenek le, de még arra is figyelni kell, hogy ne nyúljanak, lépjenek bele valami olyanba amibe nem kéne.

Ez az egy kép készült annak idején a kilátó belsejéről, mert inkább a feljutásra és a lejutásra koncentráltam fényképezés helyett. 

Fent sem volt jobb a helyzet... a korlát egy darabon hiányos, egy másikon talán teljesen hiányzott is. Szóval abszolút nem gyerekbarát, de még felnőttbarátnak sem mondanám. Ehhez jött még Marci nyafogása... gyorsan körbenéztünk és már ott sem voltunk. 

A kilátót az évek során egyik oldalról már benőtte az erdő, így tulajdonképpen csak az északi oldal felé lehet kilátni, arra viszont jó messzire.

A gyerekeket nagyon óvatosan odaállítottuk a középső oszlophoz, hogy némileg biztonságban legyenek. 

 A Kékestető felé csak ennyit láttunk :-( Mondhatjuk, hogy semmit. 

A másik irányban mondjuk szép volt a kilátás.

Szerencsére a kilátót tavaly felújították, kívül-belül új arcot kapott, a felső kilátóterasz is biztonságos lett, külső lépcsősort kapott, és belül pedig szálláshelyeket alakítottak ki. Szóval a romos, koszos lepusztult kilátó mára már a múlté. 

Kicsit még sétáltunk az erdőben, és  elhatároztuk, hogy ha majd egyszer hosszabb időre jövünk erre, akkor majd nagyokat túrázunk. Rengeteg turistaútvonal indul innen keresztül-kasul a Mátrán, hosszabbak, rövidebbek, nehezebbek, könnyebbek, szerintem minden korosztály talál erőnlétének és teherbírásának megfelelőt. És hát az országos kék túra is áthalad Galyatetőn, szóval mindenképp érdemes ide és a környékre vissza-visszatérni. 

A település másik nevezetessége a Kodály-templom, ami az egykori Nagyszállóval (a  mai  Hunguast Galya ) együtt épült 1936-39 között. A szálló gyakori vendége volt Kodály Zoltán és felesége is, aki itt szállt meg miközben a Mátrai képekben hallható dalait gyűjtötte a környéken, és itt komponálta 1942-ben (állítólag a hotel parkjában álló Kodály-fa tövében) a Csendes- misét. A templomban ma is az a harmónium található, amelyiken valaha Kodály is játszott, a hotelben pedig emlékszobát rendeztek be Kodály tiszteletére.