A Gulya-dombon tovább, a Kiskilátó

Haladtunk tovább a piros jelzésen, és el is érkeztünk az un. "sziklagyephez". Na itt már kezdett ismerős lenni a terep, mert ezeken a szikladarabokon sokat ücsörögtünk annak idején. Csak akkor még a másik irányból közelítettünk, és nem is volt turistajelzés, meg pihenőpadok, sem információs táblák. Ezek most már mind vannak. Még tűzrakó hely is.

Kicsit elidőztünk itt, de nem túl sokat, inkább haladtunk tovább, az egyre erősödő déli napsütésben vonzott a szép, árnyékos erdei ösvény, és bár egy picit elbizonytalanodtunk egy elágazásnál, hogy akkor merre is menjünk tovább, hogy a másik kilátót is útba ejtsük, végül jó irányt választottunk, és egyszer csak ott volt egy kis tisztás közepén a másik, "kiskilátó". 

És íme, meglett a kilátó. Tényleg kicsi, a másikhoz képest mindenképpen, és elhelyezkedéséből adódóan nem is körpanorámás, hanem "csak" a város és a vár felé lehet jól ellátni. Na de milyen gyönyörűszép innen nézve is a veszprémi vár!

Alattunk ott a Betekints-völgy, a kis tóval, játszótérrel, sétánnyal a Séd-patak partján. Most nem volt időnk oda lemenni, pedig egy nagyon hívogató kőlépcső vitt lefelé a völgybe. De majd legközelebb! Ez is bizonyítja, hogy Veszprémbe mindig van miért visszajönni :-) Plusz még egy Csatár-hegyi kirándulást is felvéstem a képzeletbeli bakancslistámra.