Pécselyi Zádorvár

Még a balatoni nyaralás előtt olvastam egy cikket, vagy egy blogbejegyzést  érintőlegesen arról, hogy a Pécsely fölötti hegyen is van valamiféle várrom. Kevés információ volt róla, leginkább az, hogy a szebb napokat látott vár jelenleg meglehetősen romos, de sok időm nem volt utánanézni, hogy mennyire, csak épp annyi, hogy felvéstem az útinoteszembe, mint esetleges célpontot.
El is jött az a nap, csütörtök, amikorra már jó meleg nyári napot jósoltak, ezért délutánra mindenképpen strandolást terveztünk, ezért nem akartunk nagyon messzire menni, úgyhogy ez épp kapóra jött. Pláne, hogy a dörgicsei utunkon is a falun átvezetve minden kereszteződésben láttuk a nyilazott táblát, hogy a  Zádorvárat bizony arrafelé találjuk a hegyen. Igazából ezek a táblák juttatták eszembe, hogy tényleg, olvastam róla.
A telefonos helykeresés alapján viszont mi a hegy másik oldala felől közelítettük meg a romokat, nem a faluból.  Pécselyről Nagyvázsony felé jöttünk ki, majd Barnót felé kanyarodtunk, és egy kis beugróban ott is volt a turistajelzés, és még egy autónyi hely is volt, hogy lehúzódjunk a főútról. ( igaz, kemény pisiszag áradozott a beugróban, így gyorsan csak kikapkodtuk a hátizsákokat, és már mentünk is.)
Az erdőben szép széles, autóval is járható földút vezetett fölfelé a 363 méter magas hegyre. Senki nem járt arra rajtunk kívül, egyetlen egy kis opel corsa tépett el mellettünk egész úton. Ebből is látszik, hogy nem egy felkapott kirándulóhely. Még. ( Fönt a várban, és azóta itt az interneten is több cikk megjelent arról, megkezdődtek a vár helyreállítását megelőző ásatások, szóval előbb-utóbb lesznek majd erre is turisták. )
Olyan szempontból viszont nagyon jó volt az út, hogy a nagyobbik része árnyékosban vezetett. Elég rosszul is esett, amikor egyszer csak egy tisztásra értünk, és a fejünkre tűzött a forró nyári nap.

A tisztáson viszont azt találtuk, hogy nemcsak egy várrom van errefelé, hanem egy forrás is, csak a kettő éppen nem egy ösvényre esik, és mivel a forrásról még annyit sem tudtunk, mint a várromról, így mi tartottuk az eredeti tervet, és a vár felé folytattuk tovább az utat. Azóta is csak annyit sikerült kiderítenem, hogy bővizű és jóízű víz folyik belőle, de hogy az elágazástól mennyit kellene gyalogolni felé, azt sajnos nem tudom.

Véletlenül találtunk erre a házra. Lehet, hogy ha a falu felől jövünk, akkor errefelé lyukadtunk volna ki? Ki tudja... De azt nem hiszem, hogy az itt lakók ezen az erdei úton közlekednének.

A tisztástól nem a balatoni kék útvonalon megyünk tovább, hanem rátérünk a várhoz vezető pirosra.

Ez a szakasz már nem annyira széles, és nem annyira kitaposott, mint korábban. Néhol eléggé gazos is, és figyelni kell, hogy nehogy véletlenül átgázoljunk egy csalánoson.

A végefelé van egy rövidke kis kapaszkodó, de nem megerőltető.

A várhoz egy kicsit lefelé kell ereszkedni.

A várból nem sok maradt, ami még áll, az is nagyon-nagyon rossz állapotban van, a falak szemmel láthatóan is nagyon omladozófélben vannak, nem is kell nagyon hozzájuk sem érni, és javarészt benőtték a fák, bokrok, és a borostyán. Az egyik sarokban áll egy hevenyészett fa kilátó, amire már nem lehet felmenni, ki van írva, hogy veszélyes, pedig onnan bizonyára remek a kilátás.
A  várat a  14. század végén építette a Veseni család, mert Mária Terézia hálából várépítési engedélyt adott a családnak, de a terület a veszprémi káptalan földje volt. A vár ugyan 2 év alatt felépült, és bár gyönyörű volt a panoráma, de távol feküdt a főúttól, így a család hamar elhagyta és Vázsonyba költözött. A 15.század elejétől lakatlan, és gazdátlan. Ez meg is látszik rajta.
Az információs táblán részletesen olvashatunk a vár építésének körülményeiről, és a történetéről, és a végén azt is láthatjuk, hogy idén nyártól 2022-ig tartanak a munkálatok. Szóval lesz miért visszajönni majd ide 5 év múlva. :-)

Addig is  jól körbejártuk a romokat, és ahová tudtunk/mertünk oda azért felmásztunk körbenézni.

Az egykori kapu helyén:

Ennyire szép odafentről a kilátás!

A Balaton felőli oldalon nagyobb része maradt meg a várfalaknak, de látható, hogy nem sok minden van a kövek között, ami tartja.

A vár udvara felől nézve. Van itt egy kis pihenőhely, padok aztalokkal, tűzrakóhely. 

Visszafelé én még gondolkodtam, hogy azt a Zádor-kutat mégiscsak meg  kéne nézni, de hiába mentem előre felderítőútra, két-három kanyar után még mindig nem látszódott az út vége, és csak ment az út lefelé a völgybe. Azt mondta Feri, aki közben az új térkép alkalmazásából próbálta kisilabizálni, hogy merre is lehet az arra, hogy az a kút még jócskán arrébb van, így nem mentünk le megnézni. Pláne, hogy visszafelé fölfelé kellett volna jönni. Ez majd egy másik túra lesz.

Igaz, nem volt sok látnivaló, de jó, hogy felfedeztük ezt a helyet, mert így még izgalmasabb lesz majd visszajönni, ha a helyreállítás eljut majd valamilyen szintre, és megnézni a "milyen volt" helyett azt, hogy "milyen lett". Ahogy magunkat ismerem biztosan nem hagyjuk ki.! :-)