Kicsit tébláboltunk ott a fakerítés tövében, mert a belépőjegyeket enyhén szólva borsosnak találtuk. Próbáltunk a kerítés résein, vagy fölötte bekukucskálni, hogy vajon mi lehet odabent, hogy megéri-e kifizetnünk a belépődíjat, de nemigen láttunk semmit. Persze végül bementünk, mert úgy voltunk vele, hogy ha már egyszer itt vagyunk, akkor kár lenne kihagyni. És egyszer valóban érdemes megnézni!
A fogadótér nagyon hangulatos, kis levendulabolt, ahol mindent lehet kapni, ami levendulából elérhető, vagy ha nem akkor rá van festve. Itt kell jegyet is venni. A belépőjegyekkel egyébként egy az egyben a major működését és fenntartását támogatjuk, szóval ha úgy vesszük jó célra fordítódik az összeg.
A kisbolt egyben kávézó-teázó is, és persze lehet kapni levendulaszörpöt is, amit el lehet szürcsölni a hangulatos kis teraszon. Már aki nem 3 gyerekkel érkezik, amelyikből minimum 1 tuti hisztizik valamiért. Ha másért nem, azért mert meleg van. Szóval mi nem iszunk semmit, hanem egyenesen betrappolunk a levendula ültetvények közé.
A Dörgicsei Levendula Majorban 2003-ban ültették az első levendulatöveket, és az ültetvény azóta 5 hektárossá növekedett. A levendulák számos fajtáját lehet itt megtalálni, én nem is gondoltam volna, hogy ennyi féle van, és ha nem egymás mellett lettek volna, és ha nem lett volna kiírva mindegyiknek a neve, akkor talán nem is tudnám megkülönböztetni őket. Az egyik lilább volt mint a másik, a másik picit nagyobb virágú, mint az egyik, a harmadik dúsabb, a negyedik fehér, és mindez olyan összhangban simult egymás mellé, hogy végignézve rajtuk tényleg egy nagy lila levendulatenger tárult a szemünk elé.
A levendulabokrok mellett van gyógynövényes kert is, meg pihenőpadok, ahol lehet kicsit ejtőzni, magunkba szívni az illatot, csodálni a látványt.
A templomrom, az evangélikus templom, és a levendula major főépülete egymás mellett.
A levendulasorok között itt-ott szobrok díszelegnek.
Amerre csak nézünk, mindenfelé levendula.
A templom és a templomrom a levendulamezőkkel.
A főépület emeletén elvileg van valamilyen kiállítás a levenduláról, a levendulafeldolgozásról, de mi oda nem mentünk fel, mert a gyerekek már éhesek voltak. Így ebédelni indultunk.
Felejthetetlen élményt és látványt kaptunk Dörgicsén, mindenképpen nézzétek meg, ha erre jártok :-)
Mi is jövünk még, és felfedezzük a többi templomromot is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése