(2021. május)
Egy kora májusi napon, amikor Marci a barátjánál vendégeskedett Budán, amikor érte mentünk, akkor gondoltuk, hogy két legyet ütünk egy csapásra, és kirándulunk is egy kicsit a környéken, ha már ott járunk. Egyébként is hiánypótló volt már egy Nagy- Szénási kirándulást megejteni, így oda terveztünk egy lazának tűnő 10 km-es távot, ami elég alattomos lett végül, mert bár nagy szintkülönbséget nem mentünk, mentünk már fölfelé ennél sokkal többet is, és sokkal meredekebben, mégis úgy elfáradtunk mire visszeértünk a kocsihoz, hogy ihaj :-) De lehet, hogy csak a szél miatt, ami fönn a Szénás tetején eléggé el akart minket vinni.
Nagykovácsiban a Zsíros-hegy tövében parkoltunk, és ha már ott voltunk, akkor a bányász emlékmű megtekintésével kezdtünk. A pilisi egykori szénbányászatra a homokszállító kötélpálya néhány oszlopának meghagyásával emlékeztek.
Innen indultunk aztán a Nagy- Szénás felé az Országos kéket követve.
Az egykori
Szabó Imre turistaház helyén már csak néhány faldarab, és egy emléktábla áll. A turistaház léte a Munkásmozgalommal kapcsolható össze, hiszen akkoriban szinte csak a természetben tudtak úgy találkozni a szervezők, hogy ne figyeljék őket. A házat 1924-26 között építették társadalmi munkában, de a hatalom sosem nézte jó szemmel, és 1979-ben le is dózeroltatta, az akkor már használaton kívüli, de még rendbehozható állapotú házat.
Kicsit továbbhaladva már megpillantottuk a Nagy - Szénás jellegzetes padját, és fentebb a keresztet.
A körpanorámás Nagy-Szénás méltán kedvelt a kirándulók körében, ezt mi is tanúsíthatjuk. Nehéz ettől a látványtól elszakadni, talán csak a kúpokon uralkodó hatalmas szél az, ami továbblendít minket.
A Nagy- Szénásról levezető ösvény.
A fenyőfánál a piros keresztre kanyarodunk, és elmegyünk a Kutya-hegy alatt.
Annyira friss volt az egész erdő, annyira zöld, és jószagú.
A Hosszú-árok mellett, a végén egy erős kaptatóval érünk vissza a kiindulási pontunkhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése