Biciklivel a Római-partra

( 2021. május) 

Egy hétvégén, amikor úgy alakult, hogy Mátéval kettesben maradtunk Budapesten, a többiek pedig vidékre utaztak, mondtam Máténak, hgoy csináljunk valami programot, hogy ne teljen haszontalanul ez a szép napos hétvége. 

Ő azt mondta, hogy menjünk biciklizni, de csakis úgy, ha veszünk hamburgert is. :-) 

Így aztán biciklire pattantunk, és a Római-partot vettük célba. Úgy terveztem, hogy az Északi-összekötő hídon megyünk át. Erre még sosem bicikliztünk, a bringás térkép azt jelölte, hogy végig van vagy biciklisút, vagy biciklis sáv, úgyhogy ebben bízva, meg abban, hogy legfeljebb improvizálunk, ha döntéshelyzetbe kerülünk, nekivágtunk. 

Egy darabon ismerős volt az út, az nem volt egészen világos, hogy a hídra honnan tudunk felhajtani,de aztán ahogy a Váci útra kiértünk, nyomába szegődtünk egy biciklis családnak, akikről feltételeztem, hogy ők is arra mennek, amerre mi, és így egyszerűen fel tudtunk kanyarodni a hídra, és amint átértünk, szinte már ott is voltunk a Római-parton.  Iszonyat hosszú ez a híd, mert először egy hajótemető-szerű rész jön, majd a Népsziget fölött megy el, ide is le lehet hajtani róla, aztán jön csak a Duna, majd a túlpart. 

Engem, mint hídfóbiást többször is levert a víz... én annyira rettegtek folyton, hogy azt nem is tudom elmondani. De szerencsésen átértünk. 

A Római-part a 19. században a budai vízi élet meghatározó központja volt. Itt honosította  meg Széchenyi István és Wesselényi Miklós a magyarországi evezősportot. az Evezős Szövetség megalakulását követően lendületes fejlődésnek indult a dunai vízisport. Ekkor 23 csónakház is működött  a parton. Emellett kedvelt fürdőhely is volt ekkoriban. A kijelölt fürdőhelyeket a vízminőség romlása miatt 1973-ban szüntették meg. ( idén, 2022-ben újra megnyitottak egy rövidke szakaszt. ) 

A vízisportok mellett kedvelt futó- és kerékpározóhely is a Duna-partnak ezen része. 

A Rómain persze rengetegen voltak. Ettünk egy hamburgert, majd kiültünk a partra ejtőzni egy kicsit.

Hazafelé az Árpád-híd felé indultunk, hogy ne kelljen megint végigmennem a vasúti hídon. Persze az Árpád-híd is hosszú, de mégis más egy kicsit. Az óbudai Főtér nekem az egyik kedvencem, az esernyős lányokat különösen szeretem, annak ellenére, hogy Varga Imre alkotásai igazából utcalányokat ábrázolnak. 

Majd megpihentünk Szindbád asztalánál. 

Majd hazaindultunk. Végül 21 lm-t tekertünk össze :-)