Velence és a csatornarendszere 1987 óta a világörökség része.
Mivel az eső elöl menekültünk az első arra járó vaporettoba, és szerencsénkre még benti ülőhelyet is találtunk, Velence csodás csatornáját leginkább csak ablaküvegen keresztül láttuk. De így is páratlan és mesés volt, és még így is, esőben gyönyörű.
Egészen a Lidóig hajóztunk el, majd vissza. Tettünk egy teljes kört, így a csatorna mindkét oldalát sikerült közelebbről is látnunk.
A vaporettoból már ki sem szálltunk még egyszer, hanem rögtön az autónkhoz mentünk, és mentünk vissza Triesztbe.
Az eső ellenére nagyon szép napunk volt, egyáltalán nem bántuk meg, hogy elmentünk, sőt... nyilván kicsit jobb időben sokkal több mindent láthattunk és csinálhattunk volna, de így is szuper volt. A város esőben is nagyon magával ragadó.
Ha rajtunk múlik, akkor biztos, hogy jövünk még, hisz annyi minden kimaradt, és mert Velencét látni... és újra látni...és újra látni...
Viszlát Velence!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése