Bécsi szösszenetek 1.

Ha jól számolom, akkor eddig összesen 3-szor voltam Bécsben, és mind a három látogatás maradandó élményt adott. Mindegyik más miatt. 

Legeslegelőször még 2004-ben, zastavával, és egy soproni városnézéssel egybekötve. Sopron mellett, Brennbergbányán laktunk egy ifjúsági táborban. Sok emlékem nem maradt meg a helyről, hiszen valóban csak aludni jártunk haza, de volt a szobánkhoz saját fürdőszoba, és lényegesen olcsóbb volt, mintha Bécsben foglaltunk volna szállást, vagy akár bent Sopronban. És hát pillanatok alatt ott voltunk Bécsben, fel sem tűnt, hogy nem a városban szálltunk meg. 

A város szélén parkoltunk, és innen hév-eztünk be a belvárosba, ahol 2 nap alatt feszített tempóban, de minden "kötelező" látnivalót letudtunk, megnéztünk, és lefotóztunk az akkor még analóg gépünkkel. Ekkor néztük meg belülről a Schönnbrunn-i palotát, majd másnap a Hofburgot is. mind a kettő fantasztikusan gyönyörű volt, bár így két egymás utáni napon már kicsit sok is volt a csillogásból, a császári pompából, de azért egyszer mindenképpen megnézendő. 

Emlékszem, egész nap talpon voltunk, és a kis térképünkkel és a Bécs top 10-ünkkel csak róttuk az utcákat, és szívtuk magunkba a várost. Közben persze kávéztunk kávézókban, napoztunk a Stadtparkban, piknikeztünk a városháza előtt, isteni finom rétest ettünk, és estére úgy elfáradtunk, hogy már csak az tartotta bennünk a lelket a Sopron felé vezető úton, hogy vár ránk az előző napi vacsorahelyünkön az az jólkinéző, és illatozó borjúpaprikás, amit a szomszédos asztalnál ettek, és olyan ínycsikalndó volt. :-)

Csak pár kép akkorról. Rég volt. Tán igaz se volt. 

Akkor még megtehettük, hogy megnézzük a Hofburg híres kincsestárát, porcelán- és ékszergyűjteményét. Nyilván nem lehetett fényképezni, ahogy bent a kastélyban sem, ez kép bizonyára egy óvatlan pillanatban született. Azóta már többnyire leszoktam az nem engedélyezett fotózásról. 

Csak pár kép erejéig. 

Így aztán, mikor pár évvel később már Mátéval tértünk ide vissza, akkor nem terveztünk túl sokat. Mátéval nem is lehetett volna. Mivel vendéglátóink egyik napközben dolgoztak, így aznap csak bóklászást terveztünka  a városban, semmi konkrét célunk nem volt, egyszerűen csak élvezni Bécset. 

Folyt.