( 2017. január)
Megtanultuk már pár éve, amikor csak 1 napot volt hó a télen, és akkor pont nem használtuk ki, hogy ha esik valamicske, akkor azt a lehetőséget nem szabad elszalasztani, mert lehet, hogy nem lesz több. Tavaly szerencsénk volt, kétszer is elő tudtuk venni a szánkót. :-) Idén most került csak le a padlásról.
Pénteken nagyon szép, sűrű pelyhekben esett a hó. Reméltük, hogy hátha sokáig esik, és akkor marad belőle másnapra. Hát a kertben nem sok maradt, inkább csak havas víz volt, semmi használható, és az utcákon is több volt a sár, mint a hó. De Marci már egész pénteken csak azt hajtogatta, hogy menjünk szánkózni, menjünk szánkózni. A ligetet nem mertünk megkockáztatni, hiszen, ha nálunk nem maradt sok, akkor ott sem lehetett nagy hóra számítani, és ha volt is, azt már biztos lecsúszkálták előző délután. Így messzebbre, magasabbra indultunk.
Jónéhány lehetőség felmerült, hogy induljunk Gödöllő felé, vagy a Hármashatár-hegyre, végül úgy indultunk el, hogy valahol a Pilisben majd megállunk, és ott biztos lesz valami jó lejtő.
Az volt a terv, hogy nem volt konkrét terv, de azt mondtuk, hogy Dobogókőre nem akarunk menni, mert ott tuti ezren vannak, Visegrádra sem, mert az meg már túl messze van. Ehhez képest, amikor továbbmentünk egy hely mellett, ahol sok parkoló autó állt, és jöttek-mentek az emberek, de én azt nem láttam, utána már nem volt visszaút, mentünk, amerre vitt az út, és hamar rájöttünk, hogy ez bizony már a visegrádi út, úgyhogy nincs mese, ez most már Visegrád lesz. :-)
Az út egyébként nagyon szép volt. Egyik méterről a másikra váltott latyakosból finom téliesre a táj. Ahol már nem kotorták a havat, ott azért látszott, hogy bizony esett ott hó becsülettel. Egy-egy szélfúvás jó nagy adagot dobott a fákról a szélvédőre is.
Pilisszentlászló után már igazi tél volt, jóóóó sok hóval. :-)
Visegrádba begurulva már csak az volt a kérdés, hogy merre tovább. Nem vagyunk annyira ismerősek errefelé, párszor jártunk ugyan itt, de a Duna-parti parkolótól általában gyalog megyünk fel a várig. Azt találtuk ki, hogy a bobpálya táblát követve előbb-utóbb biztos belefutunk egy jó szánkózóhelybe. Így is volt, ahogy mentünk fölfelé, egyre sűrűsödtek a szánkót húzó emberek, ezt jó jelnek tekintettük.
Végül a bobpálya mellett, a Nagyvillám lankáin remek szánkózóhelyet találtunk. Jóóóó magas volt, és jóóóó havas! Voltak már páran, de nem annyira nagyon sokan, mint pl. tavaly a ligetben a Királydombon, hogy folyton kerülgetni meg várni kellett másokra.
Miután bebűvészkedtük magunkat egy parkolóhelyre, mert a nagy hóban az sem volt ám kis kihívás, már indultunk is neki a hegyoldalnak.
Jóóó magasan volt a hegytető. 377 méter magasan, egészen pontosan. :-) Nem gondoltuk, hogy majd onnan siklunk lefelé, mert lefelé még csak-csak... no de vissza is kell azt a szánkót húzni a hegytetőre annak aki egyszer lecsúszik onnan. Hát az meg nem nekünk, és nem a gyerekeknek való lett volna. De azért egyszer csak fölmentünk, hogy megnézzük milyen ott fenn. Hát szép volt!
A hegy tetején áll a Nagy-villám kilátó, avagy a Zsitvay-kilátó, de ezt a nagy szánkózás utáni vágyunkban meg sem közelítettük, pedig ott állt szinte mellettünk. Igaz, fölmenni nem tudtunk volna úgysem, mert zárva volt, páran tébláboltak ott előtte, de szerintem csak valami szélvédett helyet kerestek. Mondjuk körbejárhattuk volna! Nem tettük. Még csak fénykép sem készült róla. Pedig a kilátót még 1933-ban építették a Nagy -Villám tetejére, és tiszta időben 100 km -es is lehet a panorámája.
Míg a gyerekek csak csúsztak, és csúsztak, meg néha borultak is, addig én gyönyörködtem a havas tájban. Marci pedig még egy bobozást is kisírt magának. A bobpályánál tudtunk egyébként vécére is menni, és bár volt több étterem és büfé épület a pálya mellett, egyik sem volt nyitva, csak a bobnál lévő kisbüfé. Itt mondjuk volt meleg tea is és talán forralt bor is, de mi mindent hoztunk magunkkal, így tulajdonképpen csak a mosdóra voltunk rászorulva.
Mellettünk a behavazott Visegrádi-vár.
Mikor már kellően átfagytunk, és kezdtek nagyon borús felhők gyülekezni a fejünk fölé, akkor hazaindulást rendeltünk el.
Hazafelé még megálltunk az út szélén, hogy megcsodáljuk a havas Dunakanyart.
 |
| Ott a vár! |
Végül a bobpálya mellett, a Nagyvillám lankáin remek szánkózóhelyet találtunk. Jóóóó magas volt, és jóóóó havas! Voltak már páran, de nem annyira nagyon sokan, mint pl. tavaly a ligetben a Királydombon, hogy folyton kerülgetni meg várni kellett másokra.
Miután bebűvészkedtük magunkat egy parkolóhelyre, mert a nagy hóban az sem volt ám kis kihívás, már indultunk is neki a hegyoldalnak.
Jóóó magasan volt a hegytető. 377 méter magasan, egészen pontosan. :-) Nem gondoltuk, hogy majd onnan siklunk lefelé, mert lefelé még csak-csak... no de vissza is kell azt a szánkót húzni a hegytetőre annak aki egyszer lecsúszik onnan. Hát az meg nem nekünk, és nem a gyerekeknek való lett volna. De azért egyszer csak fölmentünk, hogy megnézzük milyen ott fenn. Hát szép volt!
A hegy tetején áll a Nagy-villám kilátó, avagy a Zsitvay-kilátó, de ezt a nagy szánkózás utáni vágyunkban meg sem közelítettük, pedig ott állt szinte mellettünk. Igaz, fölmenni nem tudtunk volna úgysem, mert zárva volt, páran tébláboltak ott előtte, de szerintem csak valami szélvédett helyet kerestek. Mondjuk körbejárhattuk volna! Nem tettük. Még csak fénykép sem készült róla. Pedig a kilátót még 1933-ban építették a Nagy -Villám tetejére, és tiszta időben 100 km -es is lehet a panorámája.
Míg a gyerekek csak csúsztak, és csúsztak, meg néha borultak is, addig én gyönyörködtem a havas tájban. Marci pedig még egy bobozást is kisírt magának. A bobpályánál tudtunk egyébként vécére is menni, és bár volt több étterem és büfé épület a pálya mellett, egyik sem volt nyitva, csak a bobnál lévő kisbüfé. Itt mondjuk volt meleg tea is és talán forralt bor is, de mi mindent hoztunk magunkkal, így tulajdonképpen csak a mosdóra voltunk rászorulva.
Mellettünk a behavazott Visegrádi-vár.
Mikor már kellően átfagytunk, és kezdtek nagyon borús felhők gyülekezni a fejünk fölé, akkor hazaindulást rendeltünk el.
Hazafelé még megálltunk az út szélén, hogy megcsodáljuk a havas Dunakanyart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése