Amikor mi 2010. nyarának elején Lipótra mentünk, akkor még nem volt ennyire ismert országszerte, mint már most. Sőt..., szerintem egyáltalán nem volt még ismert, Lipóti pékségről akkor még csak nem is hallottunk, Lipótra a falura is egészen véletlenül akadtam rá, amikor kerestem valamilyen jó kis helyet, lehetőleg wellness részleggel arrafelé. Az olaszországi villámkirándulásunk utáni hétvégén ugyanis Bécsbe voltunk hivatalosak a barátainkhoz, és az addig lévő pár hétköznapot szerettük volna eltölteni valahol, nem annyira messze Bécstől. Kézenfekvő lett volna Sopron, de ott már voltunk a korábbi években kétszer is, így valami mást akartunk. Így jutott az eszünkbe az a Szigetköz, ahol viszont még nem voltunk azelőtt, és hát... sajnos azóta sem. Lassan fel is kerülhet megint a listánkra, hiszen a gyerekek azóta már egész nagyok lettek ahhoz, hogy igazi szigetközi kalandokat is átélhessünk velük.
Mert a Szigetköz, egy igazi kis kalandparadicsom lehet. Mi ebből, akkor, nem sokat érezhettünk meg. Egyrészt az időjárás sem volt túl kegyes, és kezdetben inkább esett, mint nem, és a napunk nagy részét a szállodában, és annak wellness részlegén töltöttük, kisebb falubeli sétákat iktatva bele, hogy szívjunk azért egy kis friss levegőt is. Az Orchidea Hotelben szálltunk meg, ami akkoriban még nagyon új volt, azóta már több nagyobb terjeszkedésen és fejlesztésen is túl vannak, lett pl. apartman házuk is. Akkor még nem volt. De minden nagyon szép és barátságos volt, és bár a kinti strandrészt nem tudtuk használni, mert hideg volt, de a benti fürdőrészleg nekünk teljesen megfelelt, volt egy kisebb úszómedence, egy pezsgőfürdős, ahol a gyerekek is jól elvoltak, szauna, masszázs, és egyéb kényeztetések. A hotel kertje pedig nagyon szép, ápolt volt, kár, hogy csak kevés időt tudtunk ott tölteni. A portán lehetett egyébként mindenféle sporteszközöket kérni, labdát, pingütőket, és volt lehetőség biciklikölcsönzésre is, és akár kisbiciklit is tudtak volna adni. ( mi akkor még nem voltunk ebben érdekeltek.)
A hotel éttermében pedig rendre dugig ettük magunkat mindenféle finomsággal. Isteni finom volt minden, de a legmeghatározóbb élményünk az mégis a híres lipóti parasztkenyérrel való találkozásunk volt. Az a Lipóti pékséges. Mi akkor ettünk olyan hatalmas cipót először, és teljesen lenyűgözött. Annyira finom volt, annyira illatos, hmmm.... Délutánonként pedig teázásra voltunk hivatalosak, ahol a tea mellé finom omlós pogácsákat, és egyéb péksüteményeket szolgáltak fel. Teljesen odavoltunk. Akkor még nem volt mifelénk Lipóti Pékség, hírét sem hallottuk, csak pár év múlva kezdtek el Pesten nyitogatni, és akkor nagyon kerestük, és megörültünk ha találtunk egyet. Azóta már minden sarkon lett egy, szinte. A mi lelkesedésünk is alább hagyott némileg.
A szobafoglalásunkhoz járt volna egy egyszeri belépés a falu strandjára és termálfürdőjébe, de ezt sajnos nem tudtuk kihasználni, pedig a fürdő az ország egyik legjobban felszerelt termál- és élményfürdője, gyógyvízzel, csúszdával, élménymedencékkel. Mellette egy kemping is üzemel. Ha legközelebb arra járunk mindenképpen kipróbáljuk.
Séta a faluban. A falu templomáról nem találtam fényképet, pedig többször is elmentünk mellette/előtte, de olyan hagyományos sárga falusi templomnak tűnt. Az is, tulajdonképpen. Lesétáltunk viszont a Holt-Duna partjára, mely a vizimadarak fészkelő- és élőhelye, van is egy madárles, és jelentős a mocsári növényzet.
A falu másik nagy büszkesége a hosszú gesztenyefa sor, mely Lipótot Darnózselivel köti össze. Gyalogosan, és lovaskocsival is áthaladtunk rajta.
A szálloda szervezésében egyik délután egy lovaskocsikázáson vettünk részt, ami annyit tett, hogy kerültünk egy jó nagyot a faluban, majd a közeli mocsári területeken, egészen a Dunáig, kis ízelítőt kapva ezáltal a Szigetközből, az élővilágából, a hangulatából.
A Szigetköz hazánk legnagyobb szigete, 375 km2, és 52 km hosszú. Páratlan természeti adottságokkal rendelkezik, mocsár- és lápvidékekkel, melyekben hazánkban egyedülálló hal- és madárfajok élnek. A térség nagyon jó kirándulóhelynek bizonyul, főleg biciklivel érdemes szerintem nekivágni, a Duna ezen része pedig a raftingolóknak kedvez. De számos tanösvény, kirándulóútvonal is várja az ide látogatókat.
A Szigetköz otthont ad számos különösen ritka növény- és állatfajnak, amelyek hazánkban másutt nem fordulnak elő, a halak mellett különféle hüllők, kétéltűek, madarak. Rengeteg féle állat, amiket én még csak névről sem ismerek. Talán ezért is lenne jó egyszer visszatérni, hátha bele tudunk kicsit mélyülni az élővilágba is. Magyarországon például csak itt élnek természetes körülmények között hódok, melyek 1991-ben telepedtek itt meg újra, csodával határos módon. Azóta elszaporodtak, és a bővizűbb ágakban szép számmal megtalálhatóak. Csakúgy mint a vidrák, nyusztok és még sokan mások.
Szóval mindenképpen érdemes idelátogatni. Nemcsak fürdeni, kikapcsolódni tökéletes ez a táj, hanem nagyobb kalandozásokra is alkalmas, egy igazi kis kincsesdoboz.
Lehet, hogy még visszatérünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése