A Szársomlyóról, azt kell tudni, de azt mindenképpen, hogy ez az az országban egyedüli hely ahol nő a magyar kikerics. Ez a virág volt a régi 2 Ft-os pénzérmén, és ez most a Villányi Borvidék címernövénye is, ez díszíti a villányi borok palackját. 1944-től fokozottan védett növénynek minősül.
De a magyar kikericsen kívül számos egyéb védett, és fokozottan védett növény- és állatfaj él ezen a napos, mediterrán sziklás hegyen, éppen ezért a hegy csak szakvezetéssel látogatható és járható be. Szerdától vasárnapig, délelőtt 10 órától indul a túra, gyerekeknek 400 ft, felnőtteknek 800 ft, és ezért cserébe egy profi, vérébenvanahegy túravezetőt kaptunk, aki nem csak a sablonszöveget hadarta el, hanem érdekességeket is mutatott, és még kérdezni is lehetett tőle.
A kirándulás pikantériája részünkről csak annyi volt, hogy mi nem voltunk képben azt illetően, hogy a hegy csak adott időben, vezetéssel mászható meg, így mi teljesen véletlenül csapódtunk az akkor már a hegy oldalában álló csoporthoz, és csakis azért, mert voltak a hotelből ismerős arcok is köztük.
A túra a Nagyharsányi Szoborpark mellől indul. A szoborpark egy régi kőbánya területén látható. 1967-ben létesült, és azóta több kőfaragó mester is hagyott is művet, jelenleg több mint 130 mű látható a területen.
A hegy nemcsak természetileg fontos és érdekes, hanem történelmileg is megemlítendő, hiszen a déli lejtőin vívta Lotaringiai Károly az úgynevezett "második mohácsi csatát", vagy a nagyharsányi-csatát 1687-ben a Szulejmán által vezett török seregek ellen, mely győzelem véget vetett a 150 éves török uralomnak.
A szoborpark mellett indultunk fel a hegyre, mely minden átmenet nélkül rögtön köves-meredekre váltott, úgyhogy nem kellett sok idő, hogy alaposan kimelegedjünk. Meg hát egyébként is dögmeleg volt.
A sziklafal tetejéről a szoborpark.
Meredeken kezdtünk fölfelé menni.
A bácsi időnként pihenőket tartott, és amíg mi kifújtuk magunkat és csodáltuk a panorámát, addig ő mesélt a hegyről, a legendákról, az ördögszántásról, a legendák mögötti valóságos keletkezésről, mutogatta a növényeket, és mesélt az állatokról. Rengeteg infót mondott, rengeteg érdekességet, pletykát, nem volt unalmas egyáltalán. Én kicsit mindig félek a szakvezetéstől, mert könnyen bele lehet futni egy olyanba, ami nagyon elmegy abba az irányba, ami már túl sok egy nem szakmabelinek, és akkor nagyon unalmas lesz a dolog. De a bácsi szerintem egész ügyesen csinálta, és bár ő is beleszőtt néhány latin nevet a mondandójába, de nem ez volt a döntő.
A hegyet ördögszántotta hegynek is nevezik, mégpedig az alábbi legenda alapján:
Egyszer volt, hol nem volt élt valamikor egy vén boszorkány Nagyharsány falujában, a hegy tövében, akinek volt egy gyönyörűséges leánya, Harka. Szeme csillogott, mint a gyémánt, aláomló dús haja olyan tüneményesen selymes volt, mint az esthajnali pára, szép ívű, piros száját pedig csak a hajnalban nyíló rózsabimbóhoz lehetett hasonlítani.
Az ördög mindenáron szerette volna megkaparintani az ártatlan szépséget. Ígért az anyókának fűt-fát, s mikor ez sem használt, átokkal fenyegette. Az anyóka alkut ajánlott: ha az ördög estétől hajnalig, a kakaskukorékolásig felszántja a Harsányi-hegy szikláit, akkor övé a lány, de ha csak egy ásónyommal is elmarad, ne számítson a kezére.
Az ördög megörült az ajánlatnak, előhozta a pokolból hatalmas vasekéjét, egy macskát és egy kecskét fogott be eléjük. Jókedvűen kezdett hozzá a szántásnak, s még éjfélt sem ütött az óra, máris fel volt szántva a hegy fele. Nosza, megijedt erre az öregasszony, de végső elkeseredésében pompás mentőötlete támadt.
Éjfél után odament a tyúkólhoz, s elkezdett kukorékolni. A kakasok visszafeleltek neki, s csakhamar az egész falu hangos lett a kakasszótól. Az ördög nem vette észre a cselt, bukása feletti dühében elhajította az ekéjét egészen Beremendig (az ekéről lepottyant sárból lett a siklósi hegy), ő maga pedig Harkány falunál (amely a szép Harkáról kapta nevét) nyomtalanul eltűnt a föld gyomrában. Ahol lement a pokolba, a repedésen víz tört fel a felszínre, mely azóta is buzog.
Na jó, a fiúk lehet, hogy nem élvezték minden pillanatát :-) De szerintem inkább a melegtől voltak teljesen ki, nem az információhegyektől.
És csak mentünk, mentünk fölfelé végig a sziklás hegygerincen. A hegy csúcsa 442 méter magasan van, Milán tartott is tőle, hogy sosem fogunk felérni :-)
A hegy gerincéről nézve jól látni az úgynevezett ördögszántásokat.
De aztán felértünk. Egészen a siklóernyősök táborhelyéig mentünk. Ez a siklóernyőzés szerintem egy csoda lehet, bár én ezerszázalék, hogy nem mernék lesiklani egy ilyennel, de nézni és csodálni őket az olyan jó. Már csak azért is gondolom, hogy biztos nagyon jó lehet, mert különben kinek lenne kedve felcipelni azt a böhöm nagy ernyőt a hegytetőre, hogy aztán meg rövid idő alatt újra földet ér, és kezdheti elölről. Már a múltkor, amikor a Pilisben voltunk, akkor sem értettem. Persze, tudom, hogy ez egy életérzés, meg látszott is ott fenn, hogy megy a bandázás, és hogy ez egy nagy közösség.
Ördögszántások.
A hegy nevébe, azért került a "szár" =tar előtag, mert a déli, meredek, sziklás lejtő nem tudott beerdősödni. A hatalmas barázdák azért alakultak ki, mert a mészkő alapú hegyet nagy területen nem fedi termőföld és vulkanikus tevékenységek miatt könnyen meg tudott gyűrődni.
Szársomlyó Siklós felőli végén 1903-ban nyílt kőbánya, a közeli Beremend nagy cementművét innen látták el ipari mennyiségű mészkővel. A hegy gyomrában némi bauxit is találtak, de ennek kitermelését abbahagyták, az elhagyott tárnákban ma denevérek tanyáznak. Egy bányarobbanás következtében a hegyben egy kristálybarlangot is találtak, ami azonban csak szakemberek számára látogatható.
De még a csúcs előtt megálltunk az egykori harsányi-vár helyén. Igazából romoknak sem mondhatóak, itt-ott néhány faldarabkát lehet kiszúrni a növényzet között, vagy egy nagy gödröt, ahol a bácsi szerint a bástya állt egykor. Ennyi maradt. Pedig az 1200-as években épült, még IV. Béla idején, és méretileg Siklóséval vetekedett. Aztán valószínű a törökök elfoglalták és elpusztították, mert ez idő után már nincs is írásos nyoma. :-(
 |
| A Fekete-hegy, túloldalán a palkonyai halastavak egy részlete is látható. |
 |
| Homályosan, de Pécsig is ellátunk |
Alattunk a híres Villányi Kopárok, ahol a vidék legdrágább borainak a szőlői teremnek. Egy-két héttel az ittjártunk előtt tűz pusztított a hegyoldalon, de szerencsére a szőlőültetvényeket megkímélte a tűz.
Ennyi maradt az egykori várból. Néhány kőrakás.
 |
| kristályosodó szikladarabok |
 |
| Távolban a beremendi cementgyár |
A kirándulás a szoborparknál ért véget, ott ahol kezdődött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése