Siklósi vár

(2019.március)

A siklósi vár egyik legnagyobb ismérve, szerintem az, hogy itt forgatták annak idején a Tenkes kapitányát.

Pedig már a 13. században is említést tesznek a várról a történelemben, ami aztán az évszázadok során, hol jobban, hol kevésbé vigyáztak rá. Az én hiányosságom, hogy a felmerülő nagy nemesi családokat leginkább nem tudom hová tenni, és még utánaolvasva sem mindig világos és egyértelmű nekem, hogy akkor kiről is van itt épp szó. Ez csak azért jutott eszembe, mert itt is találkoztunk Kanizsai Dorottya és a Perényiek nevével, akik emlékeim szerint nem olyan rég sárospataki várban is megemlítődtek. És hát nemigen értettem, hogy ezek a Perényiek azok a Perényiek e vagy mások, ha meg azok, akkor hogy kerültek ilyen messzire. ( aztán otthon utánaolvastam, és a pataki Perényiek azok a siklósi Perényiek leszármazottai voltak, egész pontosan a fia az itteni Perényinek. )

A Perényieket csak azért érdemes megemlíteni, mert az ő birtoklásuk idején jelentős átépítések történtek a várban, csakúgy mint Sárospatakon, itt  is az ő nevükhöz köthető a reneszánsz átalakulás, a várkastély megépítése, és a védfalak megerősítése, és ezek a fejlesztések, építkezések máig láthatóak.

Aztán a törökök 1543-ban több napos ostrom után, a hősies védekezés ellenére,  mégiscsak elfoglalták a várat és 143 évig birtokolták is azt, de leginkább raktárnak használták és inkább a közeli Szigetváron tanyáztak. 1686-ban szabadították csak  fel a várat. A török kor legszebben megmaradt emléke a Malkocs bej dzsámi, mely 1993-ban Europa Nostra-díjat kapott.

És hogy mit láttunk...

Villánykövesdtől Siklós csupáncsak tizenvalahány kilométerre van, úgyhogy pikkpakk megérkeztünk. Út közben áthaladtunk a villányi pincesoron, ( nagy volt az élet :-) ), megcsodáltuk a Szársomlyót és a  híres Kopár-dűlőjét a szőlőtőkékkel. 

Villányi látkép

A Szársomlyó oldalában lévő híres Kopár-dűlő.

Siklóson a vár alatt parkoltunk, a Városháza mellett, pár percnyi sétányira csupán a vártól. 

Városháza

A vár alatt egy külön épületben lehet jegyet venni, itt van az ajándékbolt is, meg borozó-kávézó, pihenőhely, minden egy helyen. Lehet venni kombinált jegyet, ami a dzsámiba is érvényes, de mivel már eléggé benne vagyunk a délutánban, így mi csak sima várjegyet veszünk, mert a dzsámi 4-kor bezár, és már nem értünk volna oda addig. Nem akartuk a várnézést emiatt elkapkodni. 

A várat 2010-2011-ben újították fel, helyenként a felújítás még most tart, és látszik, hogy nagyon friss még, nagyon rendezett, nagyon tetszetős. 

Először kint jártuk körbe, a gyilokjárón. Ennek egy részén volt valami lezárás, zajlik valami munka. 

Gótikus zárterkély a 15.század végéről.

A gyilokjáróról lekeveredtünk  Kanizsai Dorottya rózsakertjébe. Igaz, rózsa, így március közepén még nyílt, de virágzáskor bizonyára nagyon szépen a rózsalugasok.

Egy kicsit elkeveredtünk itt, mert a lugas végén nem találtunk kijáratot, így vissza kellett mennünk valameddig, hogy végül a várudvarra jussunk.

Az udvaron, március 15-e alkalmából nagyobb volt a sürgés-forgás, mint egyébként, kézművessátrak sorakoztak oldalt, huszárok szaladgáltak föl-alá, népzenészek zenéltek a fa alatt, de kifutóban volt már a program, hiszen a záráshoz közeledett az idő. Nagyon sok időt nem is töltöttünk azzal, hogy megnézzük, hol mi van, inkább a várral szerettünk volna haladni.

A vár épületében rengetegsok állandó kiállítás van. Próbáltunk sorban haladni, lentről fölfelé, jobbról balra. A várbörtönnel és a kínzókamrával kezdtünk. Ez volt a legszélén. :-)

Aztán volt egy bútorkiállítás és vártörténeti kiállítás, fegyverkiállítás, hadtörténeti kiállítás, egy részen szerb- és horvát nemzetiségi terem is be volt rendezve.

Egy kis teremben a Tenkes kapitányáról is volt egy összeállítás, bár ez a rész úgy tűnt még erősen rendezés alatt állt.

Várkápolna:

A külső panorámateraszon végigsétálva nagyon jól körbe lehet nézni a környéken. A szomszédos Szársomlyót is alaposan meg lehet szemlélni. akkor még nem is sejtettük, hogy meg is fogjuk mászni pár nap múlva.

Nagyjából záróra körül távoztunk a várból, és mivel mikor jöttünk elmentünk autóval a dzsámi mellett, és mivel közel is parkoltunk hozzá, így oda még elsétáltunk, hogy legalább kívülről megnézzük.
Amennyire a poros ablakon keresztül be lehetett látni szőnyegekkel volt borítva a padló, és körben az ablakokban mindenféle könyvek, poharak egyebek álltak. Biztos szép belülről, de ezt mi most nem láttuk.