Szombat délelőtt a Villánykövesddel szomszédos Palkonyára mentünk át. A hoteltulajdonosoknak itt van ugyanis borászatuk, meg földjeik, meg mindenféle, és egy kicsit körbemutogatták a helyet, beszéltek a hogyanokról, a miértekről, és a távlati célokról.
Palkonyáról sokszor olvasok mindenféle kirándulós oldalakon, a "10 bájos falu, amit mindenképpen látnod kell" tipusúakban általában benne szokott lenni. :-) Ezeket mondjuk pont utálom, mert semmitmondóak és közhelyesek. Tény, hogy Palkonya nem egy mai település, már 1296-ban megemlítik különféle okiratok. A török időkben a falu lakossága meglehetősen lecsökkent, a nagyharsányi csata után mindössze 8 háza és 20 lakosa volt, akik leginkább földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Az elkövetkező években leginkább németek települtek be a faluba, és ez így is maradt nagyjából a 2. vh. végéig, amikor a kitelepített német családok helyére magyarokat telepítettek. A magyar és a német lakosság máig békében él egymás mellett.
Szóval Palkonya nem több, mint egy 1 utcás falucska, na de az az 1 utca az telis-tele van műemlékjellegű tájházakkal. Olyan fehérre meszelt tornácos, szép zöld fűvel a ház előtt, hátul istállószerű melléképületekkel. Tényleg nagyon hangulatos, és annyira szépek ezek a házak. Ami nagyon tetszett még, az az, hogy az üres telkeken újonnan épülő házak is pont ilyen stílusban épülnek.
A Mokos pincészetben kezdtünk, ott meghallgattuk az előadást, majd utána sétáltunk még kicsit a faluban.
A pincészet teraszáról szépen rá lehetett látni a falura, a jellegzetes piros kupolás Szent Erzsébet templommal a közepén. A templom látogatható, de csak előzetes egyeztetés után jön egy kulcsos bácsi, aki beenged. Mi nem jegyeztük elő magunkat, így csak kívülről csodáltuk meg.
A templomot 1816-ban a Batthyány uradalom építtette. Egyes források szerint török alapokra épült. A kerek templombelső átmérője 13,30 m, magassága 18 m.
A teraszról az 53 épületből álló pincesorra is remek a rálátás. A pincesor a 19.században épült.
A falu több lakóháza védetté van nyilvánítva, ezek falán egy kerámia házikó látható.
Ilyen az egyenes záródású falazott pillérekkel tagolt egyszerű tornác, a gondos asztalos munkával készült, színes üvegbetétekkel díszített utcai tornácajtó, vagy lakás bejárat. Karakteres utcaképet nyújtanak a korábban uralkodó, de még ma is szép számban fellelhető tömör falazott kerítések, amelyek láncszerűen kapcsolták össze a lakó épületeket és követték a fésűs, vagy fűrészfogas beépítést.
Több helyen található míves kovácsoltvas munkával készült utcai kerítés és kapu, melyek részletei a kézművesség olyan díszítőkészségét mutatja, ami feltétlenül megőrzendő érték. (palkonya.hu)
Egy kilincs a pincék egyikén.
A Palkonyával szemközti Fekete.hegyre is érdemes felsétálni. Mi a hazautazás napján tettünk ott egy rövid kis kört, mert nem akaródzott még hazaindulni. Bár akkor már nem volt túl szép idő, fújt a szél és még az eső is hol esett, hol nem, de nagyon hangulatos sétát lehet tenni fönn, a Szent Bertalan kápolnához, és még tovább...
A kápolna különlegessége, hogy úgy van tájolva, hogy szent Bertalan napján, augusztus 24-én, a felkelő nap sugarai éppen a szentélyre essenek, és megvilágítsák a benne lévő Szent Bertalan képet, segítve ezáltal az emberek megvilágosodását.
A hegyről jól átláthatóak a Palkonya környéki halastavak is.
Szent Bertalan kápolna:
A turistaút elkanyarodik még a hegy túloldalán lévő Vylyan teraszhoz, ahol nemcsak megpihenni lehet finom borokat kóstolgatva, de lehet finom grill ételeket enni, akár koncerteken, különféle programokon is részt lehet venni, miközben lehet a környező hegyek szépségében gyönyörködni. Kell-e ennél több?
Mivel nagyon vacak lett az idő, mi most nem kanyarodtunk arrafelé, de ahogy szoktam mondani, legalább lesz miért visszajönni :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése