Villányi kilátó

(2019. március)

Hivatalos nevén Templom-hegyi kilátó

A Villány és Villánykövesd közötti alig 2 km-es útszakaszról pont rá lehet látni a kilátóra, amit a a régi kőbánya partjai mellé emeltek, és így az egykori kőbánya hasadékát is jól látni, és a környező hegyvonulatokat is meg lehet szemlélni.
A kőbányán egy kőzettani tanösvényen, az Ammonitesz tanösvényen  lehet végigsétálni, és nem hosszú az egész.
Először úgy volt, hogy hazafelé a Szársomlyóról majd felmegyünk ide is. De aztán nem mentünk fel, mert mindenki éhen- és szomjan akart halni, meg melege volt, meg fáradt volt, meg kínlódott, úgyhogy elmaradt. De mivel hétfőn délelőttre már mást terveztünk, mert akkor mentünk fel a Palkonyával szemközti szőlőhegyre, így délután muszáj volt még erre is sort keríteni.
Had ne mondjam, hogy a 2,7 km -ből, amit a hoteltől mutatott a térkép 2.5-t autóval tettünk meg. És nem a kőbányán keresztül másztunk fel gyalog, végig  a tanösvényen, hanem a bánya fölötti murvás úton mentünk fel, a temető mellett, majdnem végig autóval. Ahol kiszálltunk, ott már szinte ott is volt a kilátó.

A kilátó két szintes, és nagyon szép faragott lábazaton áll.

Rálátás az egykori kőbányára. Lent piknikezőhelyek vannak kialakítva, egy részen pedig épp sziklát másztak néhányan. 

Villánykövesd felé nézve látszik a szép pincesor, és még  távolabb a palkonyai templom is kivehető.

A  háromszög alakú Szársomlyó, mandulafákkal az előtérben.

Villány

Pécs felé.

Nem volt semmi kiírás, hogy hogyan lehetne lejutni a kőbányába, a meredek mészköves falon meg nem nagyon mertünk leereszkedni. Végül az autónál kifigyeltem, hogy egy kutyás pár, akik fentről mentek le, most szembe jönnek egy adott irányból, és gondoltam, hogy akkor arra lehet lemenni a völgybe.

Itt is meredek volt a lefelé út, de itt legalább volt kapaszkodó, nem úgy mint a kilátónál.

Visszanézve a kilátóra.

Elvileg itt a hasadékban kellene lennie mindenféle információs tábláknak a kőzetekről, a különféle korokról, és állítólag megkövesedett hüllőcsigolyák és egyéb lenyomatok  is akadhatnak itt, de se táblát nem láttunk, se semmiféle támpontot, hogy érdemes lenne tovább indulni. Így csak kicsit nézelődtünk, a fiúk futottak pár kört, én besétáltam egy ösvényen, ahol pont elcsíptem ahogy két mókus átröpült az út felett, aztán visszaindultunk a hotelbe, mert borkóstolás volt még vacsora előtt. :-)