Már-már hagyomány, hogy a nagyok minden évben eltöltenek egy hetet Nógrád megye tanyavilágában, egy táborban. Ilyenkor, amikor értük kell menni a tábor végeztével, akkor rendszerint úgy megyünk, hogy előtte még kirándulhassunk egy kicsit, mert Nógrád megye annyira jó hely, és annyira sok szép látnivalóval vár minket.
Egy dolog van, amit mindig elfelejtünk, vagy ha nem is felejtjük el, nem vesszük számításba a tervezésnél, hogy mennyire nem lehet praktikusan, könnyen, gyorsan közlekedni Nógrád megyében. Mert hiába nézzük, hogy húú ez nincs messze, mert amikor ott vagyunk, hogy akkor menjünk egyik helyről a másikra, akkor rájövünk, hogy ha nem akarunk megint a hegyek közötti kétes földutakon lavírozni, ahol egyszer már ráfáztunk, akkor bizony a fél megyét körbe kell kerülni. (kis túlzással.)
Ez úttal a Sasbérci kilátó volt az egyik célpontunk, és a Bujáki vár a másik.
A Sasbérci-kilátónál kezdtünk.
Majdhogynem a kilátó lábáig lehet autóval menni, mi is addig mentünk. Tábla jelzi, hogy merre tovább, és rövid sétával már ott is voltunk a kilátónál.
 |
| Az út helyenként jónak volt mondható, helyenként pedig útnak sem igen nevezhető állapotban volt. |
Az út érint egy Kiskérpuszta nevezetű helyet, ami arról nevezetes, hogy itt töltötte gyerekkorának nyarait Szent-Györgyi Albert. Erről egy emléktáblával is megemlékeznek, amit mi csak autóból láttunk, nem álltunk meg.
 |
| Itt már nem volt olyan jól járható... |
A kilátó egykor grófi vadászházként épült, az 1920 körül építette gróf Poppenheim Szigfrid erdőtulajdonos feleségének, gróf Károlyi Erzsébetnek, és eként is használták pár évtizedik az építményt. Az alsó szinten lakott az erdész a családjával, a felső szinten pedig a vadászok pihenhettek meg. Csak ahogy az évek során elmaradoztak a szállóvendégek, a kilátóház állapota is egyre romlott, mígnem a 90-es években már használhatatlanná is vált, beszakadt a teteje. A 2000-es évek elején egy nagyszabású felújításon esett át, de a nem megfelelő faanyag miatt a kilátó állapota hamarosan újra nagyon leromlott. Így újabb felújításra volt szükség, ami 2017 őszére ért véget körülbelül. a felújított kilátó 2018. tavaszától látogatható újra.
A táblától, ahol parkoltunk alig pár száz métert kellett már csak gyalogolni. Mivel meleg, hőséges nyári nap volt, nemisigen vágytunk nagyon többre, inkább csak a látvány, a panoráma volt az, ami vonzott.
 |
| Békalencsés tavacska |
Először körbejártuk, alaposan körbenéztük.
Van itt klassz piknikezőhely, tűzrakó helyek, egy kis behúzódó.
Gyönyörűszépen fel van újítva.
Egy kis olvasnivaló is van a kertben.
Csak amikor be akartunk menni, hogy felmenjünk, és fentről is körbenézzünk, na akkor nem tudtunk bemenni. Kicsit még ólálkodtunk ott a kilátó alatt, hogy most mi legyen... majd begurult nagy robajjal egy fiatal társaság, és leparkolt kicsit arrébb, egy már ott álló autó mellett, melyből kiszállt egy bácsi, és már nyitotta is ki az ajtót, hogy fel lehet menni. Nem értettük, hogy aludt volna egészen eddig, és nem vette észre, hogy ott sétálgatunk? De mindegy is, a lényeg, hogy bejutottunk.
Egy lépcsőházon keresztül lehet feljutni a kilátóteraszra, a lépcsőházból nyílnak a majdani vendégszobák, de ezek egyelőre még nem üzemelnek. Valami olyasmi az elképzelés, mint az felújított galyatetői-kilátónál, csak azt mondja a bácsi, hogy bevezetett víz meg áram nélkül nehézkes lenne egy kicsit a működtetés. Ő személy szerint nem is hiszi, hogy ez valaha is meg fog valósulni.
A teraszhoz vezető köztes emeleteken kiállítások vannak, makettek a környező hegyekről, régi fotók a környékről, a kilátóról, a felújításról.
És a kilátás az tényleg megért minden perc várakozást.
Szanda várromjának a toronymaradványa is ide látszik.
És a bujáki várromokat is ki lehet venni a fák között. Igaz, nagyon kell meresztenünk a szemünket.
A fiatal társaság sittysutty lőtt a tetőn pár képet, és már ott sem voltak, mi még elbeszélgettünk egy kicsit a bácsival. Mesélt érdekes dolgokat, régebbről meg mostanából is, a felújításról, és hogy hát.... mivel jóóóó sokba került a felújítás, és jóóó messziről hozták hozzá a faanyagot, a beruházó az emeleti szobákból tervezi, hogy majd visszajön az a pénz... de ahogy már említettem, a jelenlegi minimálkonforttal nem lehet manapság kiadni ezeket a szobákat, vagy ha igen, nem annyiért, hogy megérje. A vizet-villanyt pedig felhozni ide az erdő közepére, ahol semmi más nincs, az sem lenne túl jó befektetés... szóval a bácsi eléggé szkeptikus a kilátó jövőjét illetően, bár mint mondta, mint helybéli, ő örülne a legjobban, ha nem lenne újra az enyészeté pár évtized múlva.
Hát reméljük nem lesz az! Mert valóban nagyon szépre sikerült ezt most megcsinálni, és igazán élmény itt a környéken eltölteni rövidebb-hosszabb időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése