Bikás park

Nyáron, amikor a nagyok valamilyen iskolai táborban vannak, akkor van egy hetünk, amikor Marcival kettesben járhatjuk a várost. Ilyenkor szóba jöhetnek olyan programok is, amik egyébként a nagyoknak már unalmasak, mint például a klasszikus játszóterezés. Itt most nem valami speckó nagycsúszdás, nagy mászófalas helyre gondolok, hanem csak egy mezei játszótérre, amiből sajnos, nem sajnos, az iskolások már kinőttek. Vagy ha még el is foglalnák ott magukat ideig-óriág, akkor is nagyon kilógnak már a hagyományos játszótér közönség közül.
Egy meleg nyári napon így kerültünk Marcival a Bikás-parkba. Arrafelé volt dolgom, és gondoltam, ha már át kell utaznunk a városon, akkor eltöltjük ott a délelőttöt.

Bevallom, hogy amíg a négyes metró szóba nem került a városban, és amíg át nem adták pár éve, azt sem tudtam, hogy létezik ilyen, hogy Bikás-park. Soha nem vitt arrafelé az utam.
Valójában nincs is ott semmi izgi, mégis azt mondom, hogy nem bántuk meg, hogy pár órát eltöltöttünk ott.
A park egy tízemeletes panelházakkal övezett területen van kialakítva már évtizedek óta. Nevét a park dombján álló bikáról kapta.
A parkot, és a jellegzetes Bikás-dombot a Kelenföldi Lakóteleppel egyidőben létesítették 1974-ben. A Monda  című szoborcsoportot Kiss István szobrászművész alkotta, a szürkemarhákat ábrázozoló szoborcsoport eredetileg a Napot,  a Holdat, és a CSillagokat is tartalmazta a marhák szarvai között, de ezek a szimbólumok többszöri pótlás után is elvesztek, így ezek ma már nem szerepelnek a szobrokon.
A dombról még annyit, hogy él egy pletyka, legenda, szóbeszéd, hogy  a Bikás park területén a lakótelep építésekor egy teherautó annyira megsüllyedt a sárban, hogy nem tudták kihúzni. Végül otthagyták és ráhordtak mindenféle építési törmeléket, sittet, ez lett az építkezés hulladéklerakó helye. Végül egyszerűbbnek találták, ha befedik földdel, így alakult ki a 8 méter magas szánkózódomb. Ami vagy igaz, vagy nem, de hogy hulladék van alatta, azt én elképzelhetőnek tartom. Mivel a metró építésekor sem nyúltak a dombhoz, így ez a titok akkor sem derült ki. :-)

Így néztek ki eredetileg: (budapest-foto.hu)

A parkot viszont egészen felújították, rendbe hozták. Oldalt sportlétesítményeket hoztak létre, focipályák, teniszpályák, fedett csarnokok. Ennek szélén találtuk egy Grosics Gyula emlékművet. 

 A metróhoz közel kávézók, fagyizók, friss térkövezés, ami jól jön a gördeszkásoknak, és egy  most divatos földből jövő szökőkút is van. Ettől, bevallom, engem a hideg ráz, mert nehéz megmagyarázni egy gyereknek, hogy most épp nincs nálunk csereruha, hogyha összevizezi magát. Persze akik tudják, hogy itt erre is kell számítani, azok rögtön így készülnek. :-)

Középen egy mesterséges kis tavacska van, ugyancsak a gyerekek örömére, Marci legalábbis nagyon szereti az ilyesmit. Pláne, ha még halacskák is úszkálnak benne.

És a park másik végében van a játszóteres rész. Azt olvastam az interneten, hogy szuperklassz hely, és ezt csak megerősíteni tudom, tényleg nagyon menő. 
Még az elkerített részen kívül van egy jókora mászóobjektum, ami nagyon meg is tetszett Marcinak, és nem is akarta abbahagyni az ideoda mászás. Majd felmászott, és elfeküdt a tetején. Én meg lent ácsorogtam. 

A benti, elkerített részen külön a sarokban van egy minijátszó, az igazán kicsiknek.
Van egy vizespocsolós rész is, amit most mi kihagytunk. És kicsit arrébb egy nagyobb mászóváras csúszda, hinták, a szokásos.
Ami nekem nagyon tetszett, és kisgyerekes anyukaként úgy örültem volna neki, hogy volt hely a játszótéren belül kismotorozni. Sőt fel is van festve egy mini kreszpálya. Szerintem ez annyira szuper megvalósítás, csak mifelénk, meg akkor még, amikor igazán erre lett volna szükségem, akkor egyáltalán nem volt ez elterjedve.

Ami még nagyon tetszett, hogy a tér nagyobbik része árnyékos volt, és oldalt volt egy vastagabb füves rész, ahol lehet pl. focizni, vagy plédet terítve piknikezni. Szóval úgy néz ki, hogy a tér kialakításakor meghallgatták a szülői igényeket. Nem messze a játszótértől vécé is van. Igaz, fizetős, de van, ami még mindig említésre méltó. 

Kifelé jövet megint megálltunk a nagy mászónál, meg volt mellette egy kisebb is, csak arra nagyon rásütött a nap. 

Szóval, ha erre jártok, akár tudatosan, akár véletlenül, akkor próbáljátok ki, és járjatok egy kört a Bikás-parkban! :-)