Keszthely- Vadászati múzeum

A Festetics-család a fénykorában jelentős vadászati tevékenységet folytatott. A kastély folyosóját is véges-végig a trófea gyűjteményük díszítette. Sajnos a családi gyűjtemény a 2. vh. során/után eltűnt vagy megsemmisült, a kiállítást főnemesi adományokból hozták létre, emléket állítva a Festetics-családnak, és további nagy magyar vadászoknak.

A kiállításon 5 földrész állatai láthatóak életnagyságban, élőhelyüknek megfelelő környezetben.
Én bevallom, kicsit tartok az ilyen kitömött jószágoktól, úgy vagyok velük, mint a bábokkal meg a babákkal, hogy nekem kicsit para, hogy csak úgy néznek ki a fejükből mozdulatlanul. De azért a kiállítás persze szép, meg érdekes, de én azért igyekeztem szedni a lábam.

Hídvégi Bélát a világ legjobb 10 vadásza között tartják számon, és európaiként elsőnek kapta meg 2017-ben a legrangosabb vadász kitüntetést, a Pantheon-díjat.

Egyéb vadászati díjak, kitüntetések. Egyik szebb, mint a másik.

Bevallom, nem sokat tudok a vadászatról. Persze azt tudom, hogy nem csak úgy "vaktában"lövöldöznek, hanem nagyon alapos felkészültség kell hozzá, és nagyon szigorú szabályokat kell betartani. Úgy hozta az életem, hogy az évek során több "hobbi"vadász is került az ismerőseim, ismerettségeim közé, akiktől szőrmentén azért hallok történeteket. És bár látom, érzem én, hogy ez egy igazi szenvedély, és nem csak az állatok lelövéséről szól, sőt... talán legkevésbé arról, inkább egyfajta megnyugvás ad nekik a természet közelsége, az érinthető csönd egy-egy hegyoldalon, magaslesen, a feszült koncentráció utáni lövés bizonyára hatalmas adrenalinlöketet ad a lövést eldörrentő vadásznak... mégis valahogy akkor sem érzem magamhoz annyira közel ezt a szenvedélyt. 

Máté a tanév során dolgozott egy kiselőadáson az egyik barátjával, széchenyi Zsigmondról szólt. Akkor nagyon sok mindent megtudtunk, megtanultunk a vadászatról, a hogyanokról, a miértekről, épp ezért nagyon felcsillant a szemünk, amikor a kiállításon megtaláltuk egy vitrinben Széchenyi Zsigmond puskáját, és egy kis összefoglalót a munkásságáról, életéről. 

És hogy milyen csoda dolgokat lehet faragni egy igazán nagy agancsból, az teljesen ámulatba ejtett. 

Egy tipikus vadász dolgozószoba. 

Mire itt végeztünk, és mire meghosszabbítottuk a parkolójegyünket, addigra megint elkezdett nagyon esni az eső, így először csak behúzódtunk az árkádok alá, majd találtunk egy különtermet, ahol filmvetítés volt a kastélyról, a kastély tulajdonosairól, a sorsukról, életükről. Érdekes volt egyébként, csak egy idő után már nagyon idegesítő volt hallgatni a gyerekszínészek túlzott affektálását. Szerencsére viszonylag hamar elállt az eső, és indultunk a Pálmaház felé, ezt még meg akartuk nézni, mielőtt hazaindulunk.