Keszthely- Helikon kastélymúzeum

A Balatonnál nyaralók többségénél mindig probléma, hogy mi van, ha esik rossz idő van. Mi ettől nem szoktunk pánikba esni, hiszen annyi látnivaló van a Balaton környékén, közel, és kicsit távol, hogy sose nem is érünk a végére. Én azt szoktam mondani, hogy ha nem esik az eső, az már jó idő, mert akkor tényleg bármit lehet csinálni. Ha kicsit esik, és az sem annyira gáz, hiszen van esőkabátunk, gumicsizmánk. Na de ha nagyon esik... ha ömlik... akkor azért mi is szoktuk fogni a fejünket.
Idén júniusban is kaptunk egy ilyen esős napot. Eleinte nem tűnt olyan vészesnek a dolog, azt gondoltuk, hogy egy futó záporral megússzuk a napot, attól meg nem félünk. Több minden is volt a tarsolyunkban, így autóba ültünk, és elindultunk Badacsony felé, mert elsődleges célunk a Folly arborétum volt, amiről olyan sok helyről, olyan sok embertől hallottam már csupa jót, és mi még nem jártunk ott. De pont mire elértük a Badacsony vonalát utolért minket az eső, vagy mi az esőt, ki tudja már... így úgy döntöttünk nem állunk meg, tovább megyünk, és majd megállunk Balatonedericsen az Afrika múzeumnál. Mivel évekig kisgyerekekkel jártunk a Balaton partra, Füredre, a Balaton túlfelére nemigen jöttünk át, mert nem lett volna praktikus. De már nem kicsik.
Az eső viszont egyre csak esett, esett, és nem hogy elállt volna, de még jobban ömlött az autónkra. Edericsnél nem is tudtunk volna kiszállni sem az autóból, mert vonalban esett az eső. Tovább mentünk. Vonyarcnál csak úgy zúdult le a vörös lé a hegyoldalról.
Végül Keszthelyig mentünk, ahol végre nem esett. (vagy nem nagyon) És gondoltuk, hogy milyen jó, hogy ideáig eljöttünk, mert a kastélyban biztos jól el fogjuk tölteni az időt. Nem is tévedtünk! az egyik legjobb élményünk lett a keszthelyi kastélylátogatás.

A keszthelyi Festetics-kastélyt mindenki ismeri. A barokk stílusú kastélyt az 1800-as évek közepén kezdték építeni, majd még később is folyamatosan bővítették, alakították. A kastély 101 helyiségből áll. Szerencsére a II. vh. nem okozott komoly pusztítást a városban, a Festetics-kastély épülete, bútorzatának egy része és könyvtára épen maradt. A könyvtár megmenekülése annak is köszönhető, hogy a fosztogatásokat megelőzendő a könyvtári szárnyat az ott elraktározott berendezési tárgyakkal együtt elfalazták. A könyvtár állományából utóbb az értékesebb példányokat Budapestre szállították és beolvasztották az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményébe, majd más kötetekkel pótolták őket.

Egy mi-hol ismertető tábla a kapunál.

A kastély előtt Festetics György szobra áll, aki felkarolta és igazából megalapozta a városnak azt a fajta kulturális életét, ami még a mai napig is él.

Közelednek a felhők.

Ahogy böngésztük a jegykínálatot, végül egy all in jegyet vettünk, mert jó családhoz méltóan mindenki mást akart megnézni. Rengetegféle jegykombináció van egyébként, de ehhez a mindentbeléhez nagycsaládosok félárú felnőttjegyet kapnak, így kb. annyiba került, mintha valami kisebb variációt választottuk volna. ( és ez két napig érvényes, amúgy. De nekünk csak 1 napunk volt)
A kastély megnézésével kezdtünk.
Ahhoz képest, hogy Csehországban mennyi várban és kastélyban voltunk már bent, ahhoz képest mindig nagyon keveslem a magyarországi kincseink felfedezését, mert sokszor az van bennünk, hogy úgyis bármikor meg tudjuk nézni, és akkor épp ott nem szakítunk időt rá. Sajnos.  Ezért mindig nagy boldogság kipipálni egy-egy újabb hazai nevezetességet. :-)
Szerencsére, a kastély vezetés nélkül is körbejárható. Ezt a lehetőséget én jobban kedvelem, mert így a magunk tempójában, és a magunk érdeklődésének megfelelően tudunk haladni, vagy megállni. Nem kell végighallgatni azt a rengeteg sok infót, ami elhangzik egy ilyen vezetés során, amit szerintem egy átlag felnőtt is olykor nehezen tud követni, a gyerekeknek meg egyenesen unalmas. Az önálló felfedezés lehetősége sokkal gyerekbarátabb, hiszen őket nem érdeklik a száraz történelmi adatok, őket sokkal inkább el tudnak veszni a részletekben, hogy az a kutyaszobor pl. kinek a kutyája volt, és milyen fajta. stb... Szóval nyakunkba vettük a kastélyt!

És milyen klassz kastély ez! A gyerekeknek is nagyon tetszett. Volt, hogy hosszasan olvasgattuk a kiírásokat, plakátokat, de volt, hogy csak bámészkodva továbbhaladtunk egy-egy szobán, ahogy jólesett. ( Közben kint is hol esett, hol nem)
A kastélymúzeumban külön fotójeggyel lehet fényképezni.

Keszthely, és a Festetics család legjelentősebb alakja Festetics György volt, aki 1799-1801 között könyvtárszárnyat építtetett a kastélyhoz, folyóiratok és könyvek kiadását támogatta, később, 1817-től évente kétszer rendezte meg a Helikon ünnepeket, ahová a környék neves írót, költőit hívta meg . A könyvtár közel 80ezer kötetes gyűjteményből áll, és ezzel Európa legnagyobb épen maradt főúri könyvtára. 

Valóban fenséges ez a könyvtár. Már az ajtó felé közeledve megcsap az az isteni könyvtár-illat, ami a könyves szekrények és a régi könyvek szagának keveredéséből jön létre. Szinte érezni odabent, ahogy vibrál az a rengeteg tudás, amik azokban  a temérdek könyvekben vannak, amik körbevesznek bennünket egészen a földtől a plafonig. Még a látvány is gyönyörű! Nem is akarunk innen tovább menni.

Régi mesekönyvek

Herendi porcelánvázák

Kastélykápolna

Tükörterem

A kastély séta vége felé, a berendezett szobákon túl egy kis történelmi lecke is ki van állítva, 3D-s óráis könyvlapokon olvashatunk a történelmi korokról, művészetről, vetítést nézhetünk meg korabeli fotográfiákból, és sok mindent megtudhatunk a kastély háború utáni "életéről", a rekonstrukciójáról, és a Festetics család életéről a menekülésük után.

Összességében nagyon tartalmas és szép a kastély, a múzeumban, a kastély termeiben a gyerekek is találtak őket érdeklő szegleteket, úgyhogy mindenképpen megéri egyszer rászánni az időt, és a pénzt, és megtekinteni.

A kastélyból kilépve azért jól esett egy kis friss levegő, és mivel épp nem esett, kicsit kóboroltunk a kertben, és gyönyörködtünk a kastélyban.