Trencséni vár

Gyorsan eltelt az a pár csehországi nap, és bár maradtunk volna még szívesen, indulnunk kellett. De hogy ne érjen véget annyira hirtelen a nyaralás, és mert itthon éppen kánikula tombolt, így nem siettünk annyira haza, hanem a megszokott legrövidebb út helyett most keresztülszeltük Csehországot kelet felé, és a Tátra felé indultunk. Úgy gondoltuk akkor, hogy nem annyira jelentős ez a kitérő ahhoz képest, hogy mennyi pluszt kapunk az utunk során. Azért mert mi szeretjük, és azért mert a fiúk még nem látták. Igazi nagyságában most sem, az tény, addig nem mentünk el, a Magas-Tátra csúcsai már nagyon nagy kitérő lett volna, de azért kaptak egy kis ízelítőt belőle. 
Szóval Brnonál nem Pozsony felé mentünk az autópályán, hanem elkanyarodtunk  kelet felé, és csak mentünk, mentünk jó sokáig, és már azt gondoltuk, hogy ennek az országnak már sosem lesz vége. Közben pedig úton-útfélen egy-egy klassznak tűnő vár magasodott fölénk. Aztán egyszer végre elértük a cseh-szlovák határt. 
De az a pont, amit beírtunk a gps-be, hogy majd ott megállunk, Rozemberoknál, na az még irtó messzinek tűnt. Messze is volt. Mi pedig már nagyon ki voltunk tikkadva, légkondi ide vagy oda. Muszáj volt megállni, és megjáratni magunkat. 

Az elsődleges tervben is benne volt, hogy Trencsénnél majd megállunk pihenni, és vetünk egy pillantást a várra, de a főtéren parkolási díjat kellett fizetni, úgyhogy ha már ott voltunk, és bedobtuk az automatába a pénzt, akkor jártunk is egyet.
Trencsén vára már a város felé haladva szembetűnik, ahogy ott áll a Vág mentén magasodó hegy tetején, 260 méter magasan, hívogatón. Én teljesen odavoltam, és csak úgy kerestem a házak között a lehetőséget, hogy még egyszer rápillanthassak. Csak azt tudtam mondani, hogy húúú, ez aztán a vár! És tényleg húúúú!

A Vágmente meredek sziklafalára épült Trencsén vára, Szepes és Dévény várával együtt Európa egyik legterjedelmesebb vára.

A város sétálóutcája éppen fel van túrva. Lehet, hogy nem sétálóutca egyébként de úgy nézett ki, mintha az lett volna a feltárás előtt. De egyszer csak egy árkád alól kibukkanva megpillantottuk a fejünk fölött a várat, és éppen ott volt egy várhoz vezető kis utcácska is. Hát elindultunk fölfelé.

Nem kellett sokat menni, pár száz méter csupán, és már ott is volt a várkapu előttünk. És ha már eddig eljöttünk, akkor úgy voltunk vele, hogy menjünk be, egyszer élünk. ( Felnőtt jegy 5E, diák 3 E, 6év alatt 1 E-t fizetünk. Nem olcsó.)

Már a várkapuból remek a kilátás a városra.

Trencsén vára Csák Máté nevével forrt szorosan össze, aki  egykor szinte az egész Felvidéket rettegésben tartotta, és székhelyét ebben a várban rendezte be. 

Trencsén várát egy 1069-es oklevél említi először. Ellenállt a tatárok támadásának, de stratégiai jelentőséget Csák Máté székhelyeként szerzett. Míg a rablóvezér a környék urait, nemeseit kifosztotta, váraikat maga alá hajtotta, addig Trencsén várát jelentősen kibővítette,és  hatalma jelképeként palotát építettett. 

Halála után történelmi nagy nemesi családok birtokába került a vár, Cilleiek, Hunyadiak, Szapolyaik, Thurzók, stb. 

A vár erősségét jelzi, hogy a törökök meg sem próbálták bevenni, inkább nemes egyszerűséggel felgyújtották. Az 1700-as években először kuruc, majd labanc kézen van, és újabb tűzkárok pusztítanak. A romokat csak a 20. században kezdik felújítani, és ez a rekonstrukció még a mai napig is tart. 

Máté képe a hídról

Rengeteg képet csináltunk, mert ez a vár tényleg olyan VÁR. Bástyákkal, hatalmas központi udvarral, várfalakkal, kis pincékkel, beugrókkal. Csupa olyan dolog, amit szeretünk, ami izgalmassá teszi a helyet a gyerekek számára is. És ehhez jön még a remek panoráma. Mert hát mégiscsak várról beszélünk. Nincs vár, panoráma nélkül. :-)

A várban kaptak helyet a Trencséni Múzeum időszaki kiállításai, emellett a nyári szezonban koncerteket, színpadi előadásokat tartanak a színpadon, a várudvaron pedig íjászkodni, solymászkodni, lovagolni lehet. 

Ott a színpad közelében áll az un. Szerelemkút, mely 80 méter mély. A monda szerint a vár ura Szapolyai István ( akit a várban lévő kíírások Zápolyai nak írnak)  fogságba ejtett egy gyönyörű török hercegnőt, Fatimát. Omar, a török herceg, aki Fatimát szerette, négy évig volt kénytelen a sziklát vájni amíg vizet tudott vinni a vár urának és Fatimával együtt szabadon lett bocsátva.

A várfal mentén mentünk először körbe, majd onnan mentünk be a vár központi épülete felé. 

A körbástyában egy kínzókamra van bemutatva.

Máté képe a kínzókamrából. "Csak" a szokásos dolgok voltak, kerékbetörés, hosszában húzás, vasbéklyók, ilyesmik. Sötét volt, és kicsi a hely. Bementünk 5-en, és egyikünknek ki kellett jönni, hogy a többiek elférjenek. :-)

Én inkább kint néztem az elém táruló panorámát. Távolban a Tátra csúcsosodásait. 

A Vág és a panelok. Nagyon érdekesnek találtam, hogy a folyó nem a mélyben folyik, gáttal védve, mint mifelénk, hanem szinte ki van emelve a talajszintből. Biztos megvan az oka, de nem tűnik túl biztonságosnak árvízileg.

Külső várfal-belső várfal

A lakóvár rész a Máté-toronnyal. A fahíd alatt egy kecske legelészik az árnyékban. Én észre sem vettem volna, ha a gyerekek ki nem szúrják. néha jó, ha gyerekekkel lát világot az ember :-)

Természetesen a toronyba is felmegyünk. A Máté-torony a vár legmagasabb tornya, ennek a harmadik emeletén lakott a kiskirály.  Szűk, keskeny, megkopott, nedves kőlépcsők sora vezet a csúcsra. És mivel be van csukva a nagy faajtó majdnem nem is megyünk ki a teraszra, mert azt hisszük, hogy nem lehet ott átmenni. Még szerencse, hogy eszünkbe jutottak azok az előttünk járók, akik nem tűnhettek el csak úgy. Így hát visszamentünk, és megnéztük az ajtót. Persze, hogy kinyílott, és kivezetett a teraszra. :-

A vár a toronyból.

Egy kedves szlovák bácsi lőtt rólunk egy képet a toronyban. 😁

Alattunk a város.

 
És ott egy focipályaaaaaa!!!!

És az én hegyeim :-)

A palotaudvaron van még néhány ajtó, ahová elvileg be lehetne menni, mert van mellettük tábla, de az ajtókat sorra zárva találjuk, ahogy az udvar közepén lévő rotundát is, pedig szerintem a jegyünkben benne van, legalábbis nem vettük észre, hogy idegenvezető nélkül kevesebb járna, mint azzal együtt. Végül is nem csinálunk belőle ügyet, úgysincs sok időnk, csak hát mégis no...

Lefelé indulunk, és út közben még kinézünk egy kilátóteraszon, megcsodáljuk a madarakat, és az időszakos rajzkiállításra is vetünk egy pillantást, ami az egykori istállóban van berendezve. 

Az istálló épülete.

Egy szuper makett a várról.

Ki vagyunk tikkadva. Megtöltjük a vizespalackokat, és megesszük a magunkat hozott almát az árnyékban. Erőt gyűjtünk a visszaútra, és a továbbautózásra. Hiszen még további kalandok várnak ránk, mielőtt hazaérnénk. 😉

Lefelé menet még vissza-visszanézünk a várra, annyira vonz minket, nem akar elengedni a látvány. 

Ott parkolunk a templom túloldalán. 

Zsinagóga

 Rágurulunk az autópályára, és onnan vetjük az utolsó pillantást a várra. Jó, hogy megnéztük, kár lett volna kihagyni!