Boskovice

A boskovicei várromra véletlenül találtam rá a neten, és úgy megörültem, hogy végre valami olyan, amit még nem láttunk itt Csehországban. Leomlott várakban nem bővelkedik az ország, legalábbis amerre mi eddig jártunk, arra nemigen volt egy sem. Úgyhogy nagyon rákészültem lélekben, hogy ez biztos klassz lesz majd. Aztán kicsit máshogy alakult, és kétszer is el kellett látogatnunk a városba, hogy egyszer megnézhessük a várat, de amikor először itt jártunk ( 2016) akkor a városban épp egy zenei fesztivál volt, 2 napos.  A kastély és a vár között csak úgy hemzsegtek a fesztiválozók, mindenhol ücsörögtek, sörözgettek, itt-ott szólt valami zene, ilyen sátor, olyan sátor, jó hangulat. 
A fesztiválnak köszönhetően a központtól távolabb tudtunk csak leparkolni, mert a város alján lévőp fizetős parkoló automatája nem fogadott el papírpénzt, aprónk pedig nem volt elég. De így legalább végigsétáltunk a sétáló utcán, föl a vár felé. Pár száz métert kellett csak fölfelé gyalogolni, nem volt vészes. 

A vár felé haladva elmentünk a boskovicei kastély mellett is, de be nem mentünk. A kastély története az 1600-as évekig vezethető vissza, az egykori domonkos rendi kolostort a későbbi tulajdonosai tovább építették, bővítették, szépítették. 

A várhoz érve viszont rá kellett jönnünk, hogy sajnos ezt nem fogjuk tudni megnézni. :( A fesztivál miatt ugyanis le volt zárva, vagyis csak fesztiválkarszalaggal lehetett bemenni, és azzal is csak akkor, amikor épp volt bent valami koncert. Én eléggé elszontyolodtam. Vetettünk pár pillantást a fölénk magasodó várfalakra, kattintottunk párat, és a srác a kapuban rólunk is csinált egy képet a megnemnézett várral, és ennyi. Dolgunk végezetlenül battyogtunk vissza lefelé. :( Pedig olyan ígéretesnek nézett ki a vár!

Viszont ha már így alakult, akkor a lenti fesztiválsátrak egyikében vettünk meleg ennivalót, (isteni káposztalevest) meg kávét, a fiúk még egy jégkrémet is elnyaltak. Közben valami cseh rockzenekar adta arrébb a talpalávalót. :) Jó volt végülis, hangulatos volt.

Vissza az autó felé még csatangoltunk kicsit a városban, és a zsidónegyeden keresztül tértünk vissza a parkolóba. A boskovicei zsidónegyed és zsinagóga Csehország egyik legépebben megmaradt zsidó emléke.

A sikertelen várnézés viszont nem hagyott nyugodni, és idén, amikor a hétvégi kirándulásokat terveztük, akkor megint képbe került Boskovice, így újra erre kanyarodtunk. Idén szerencsénk volt, mert épp 1 héttel a fesztivál előtt érkeztünk, így most nem maradtunk vár nélkül. 

A várban van lehetőség idegenvezetős körbenézésre is, de mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel, sőt, külön örültünk, hogy úgymond szabadon körbejárhatunk. 

A vár valóban csak egy rom, ahhoz képest, amilyen várakkal itt Csehországban szoktunk találkozni, de szerintem klassz vár volt. Magyarországon sajnos a legtöbb vár ilyen állapotú, vagy még ilyen sem. 

Itt is a fél vár le van kerítve, ki is van írva, hogy a falakkal vigyázzunk, mert omolhatnak, néhol munkálatok nyomai látszódnak, sok minden a falakon kívül nincs is, amit nézni lehetne, mégis megvan szerintem a varázsa. A vár a 13. században épült. Az eredetileg gótikus stílust később sok egyébbel többek között reneszánsszal vegyítették. A kapubejárón látszik ez leginkább. 

A vár érdekessége egy fa taposókerék, mely 26 méter mélyről húzza fel a vizet a várba. 

A vár udvari épületeiben különféle rendezvénytermeket rendeztek be, és előszeretettel tartanak itt esküvőket. Bár nem áll össze rendesen, hogy az omló falak és az ünneplő vendégsereg hogy fér meg egymás mellett. Pláne a söröző fesztiválozókkal hogy értetik meg, hogy nincs várfalra mászás. :-)

A vár nem tartogat sok látnivalót, gyerekeknek viszont ideális felfedezőhely, hiszen számtalan ki-és beugró van, kis helységek, apró lőrések, amin ki lehet kémlelni. És persze nagyon klassz a kilátás a városra, és a környező hegyekre. 

Nem időztünk túl sokat, mert elkezdett csöpögni az eső, de mindent láttunk, amit látni lehetett a várban, ami végül kevesebb volt, mint ahogy gondoltuk, de mindenképp érdemes megnézni.