Ha Hollandiáról beszélünk, akkor a tulipánok, a fapapucs, a biciklik, a coffeshopok után előbb-utóbb eljutunk a szélmalmokig, ami ugyancsak egy tipikus holland jellegzetesség. A Kinderdijk-i Malompark 1997-től az UNESCO Világörökség része. 19 hatalmas hidraulikus malomból áll. Soha sehol máshol nem áll a világon egymás mellett annyi szélmalom, mint Kinderdijkben.
Ezek a malmok nem őrlőmalmok, hanem az ország vízgazdálkodásának a szerves részei, ugyanis a malmok segítségével tartották távol ha szükséges a tenger vizét a termőföldektől. A malmok legtöbbjét az 1740-es években építették, és bár ma már motoros szivattyúkat használnak erre a célra, de szükség esetén még ma is működőképesek lennének.
A park egész évben nyitva van, és a nap bármely szakában látogatható, akár éjszaka is. Az egyik malomban van egy múzeum, egyedül ez fizetős, egyébként szabadon lehet sétálni a malmok övezte sétányon, és gyönyörködni a malmokban, a tájban, a csatornában, a természetben. A malmok egy része egyébként lakóház, és laknak is benne emberek. Izgalmas lehet egy malomban lakni.
Szerintem a legeslegjobb biciklivel megközelíteni a szárazföld felől. Mi nem biciklivel jöttünk, hanem egy kis hajóval, Rotterdamból, de azért elképzeltük, hogy mennyire jó lehet végigbiciklizni a tulipánföldek között, és megérkezni a szélmalmok lábához. Hmmmm....
Persze így is fantasztikus volt, mert mi hajózni is nagyon szeretünk ám! És az még csak nem is olyan fárasztó, mint a kerekezés, bár gyerekkel azért egy hajókázás sem sétagalopp:) Pláne, hogy ha jól emlékszem, akkor ez volt Máté első hajóútja, és kicsit amiatt is izgatottak voltunk, hogy vajon majd hogy fog neki tetszeni, nem fog-e félni, vagy randalírozni, vagy végig fogja-e ordítani az egész utat, stb, stb... Szerencsére semmi ilyesmi nem volt, bár egy helyben csak az első 10 percben tudott megülni, aztán már minden már érdekesebb volt, de azért nem volt gáz.
Rotterdam, a hajóról nézve:
Közeledünk.
Amikor megérkeztünk, akkor egy rövid séta után már ott is találtuk magunkat a szélmalmoknál. És hát valóban lenyűgöző látvány volt!!!! Olyan hatalmasak, mégis olyan kecsesen fogták közre a keskeny kis gyalogsétányt, hogy nem lehetett velük betelni.
A visszaúton már nagyon fáradtak voltunk. A hajón már csak vegetáltunk, Mátét leszámítva, akiben benne volt a bugi. A hajóról leszállva így már nem is nagyon időztünk tovább a városban, hanem rögtön a pályaudvar felé indultunk, hogy hazavonatozzunk.
De előtte még láttunk híresember lábnyomokat a betonban: pl.
Hullafáradtan értünk haza, és egész úton csak az Argentin Steakhaus-os vacsi tartott csak minket életben. Semmi más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése