A Dam teret elhagyva kicsit hagytuk magunkat sodortatni a tömeggel. Nem volt egyébként akkora tömeg, hogy ne lehetett volna szépen sétálgatni, persze sokat voltak, de nem volt nyomasztó. Még babakocsival is majdhogynem akadálytalanul tudtunk haladni :) Bár volt térképünk, nem használtuk nagyon, csak kinéztük, hogy pl. a Rijksmuseum felé szeretnénk haladni, és akkor mentünk. Hol lekanyarodtunk egy kis utcába, hol átszeltünk egy csatornát, és csak élveztük a várost, néztük a házakat, a hidakat, az embereket.
Az Újpiacon álló Mázsaház. A 17.században itt pakolták le- és fel az áruikat a kikötőbe érkező hajók. Ez Amszterdam legöregebb kapuja, 1488-ban épült. Működött erődítményként, kivégzőhelyként, fogdaként, majd az 1600-as években számos céh székhelye lett, majd tűzoltóállomásként is működött. Ma múzeum van benne.
Addig-addig mentünk, míg egyszer csak szó szerint beleütköztünk egy egy virágpiacba. Csodálatos volt. Jól be is vásároltunk tulipánhagymákból. Azóta is az innen hozott tulipánok nyílnak évről-évre a kertünkben, emlékeztetve minket erre az utunkra:)
Nehezen szabadultunk innen. Na itt mondjuk tényleg tömeg volt, olyan igazi lábrataposós, mégis olyan jó volt egyik árustól a másikig totyogni, és közben nézni a pazarabbnál pazarabb virágokat. De egyszer mégiscsak a végére értünk a sátraknak, és akkor már tényleg a múzeum felé vettük az irányt és egyik csatornát a másik után hagytuk magunk mögött.
A Rijksmuseum (Hollandia Nemzeti Múzeuma) megalapítását Napóleon rendelte el 1808-ban. A ma itt látható műkincsek egy része ekkor a királyi palotában volt, majd többszáz képet hoztak át a hágai Mauristshuisból, és különböző gyűjteményeket vásároltak fel. A múzeum 1816-ban nyílt meg, de ekkor még az ágyúöntők patríciusházában rendezték be, amit gyorsan kinőtt, így új épületre volt szükség. A múzeum mai épülete 1885-re készült el, de azóta többször is kibővítették. A Rijksmuseum nemcsak az ország, de Európa egyik legjelentősebb múzeuma is egyben, a holland művészetet tekintve pedig a világon is egyedülálló.
Mint a legtöbb nagy, nemzeti múzeum, ez sem egy egy látogatásos program, ha valaki mindent meg szeretne nézni. Kiemelkedő az iparművészeti és a szoborgyűjteménye, valamint az ázsiai műtárgyak kiállítsa is. Az útikönyvek viszont mindenképpen a 17.századi festészetet ajánlják megtekintésre, ha csak egyszer tudunk bemenni. Itt láthatók többek között Vermeer és Rembrant képei is.
Ma sajnos egyszer sem mentünk be :( Sem ide, sem más múzeumba. Nem mertünk Mátéval ilyen helyre bemenni, féltünk, hogy egyik pillanatól a másikra megunja a banánt, és akkor nemcsak a mi szórakozásunkat teszi tönkre, de ordító hisztijével az összes többi turistáét is.
Így viszont Amszterdam rákerült az "ide még vissza kell jönni" listámra :) Pláne, hogy a Van Gogh-ba sem mentünk be, pedig oda nagyon-nagyon jó lett volna.
Sétáltunk viszont egy hatalmasat a múzeum parkjában.
A Van Gogh múzeum, mint önálló múzeum, 1973-ban nyitotta meg a kapuit, és a festő teljes páylafutását végigkövető festmények és rajzok mellett, a bátyjának, Theonak írt leveleit is itt őrzik.
Egy ilyen bringa nekem is jó lenne:)
Hullafáradtan érkeztünk a pályaudvarra, hiszen szinte egész nap talpon voltunk. Nagyon kevés volt ez az egy nap, semmire sem elég, tényleg csak arra, hogy egy kicsit átérezzük a város semmihez sem fogható hangulatát. Rengeteg minden ( összes bemenős hely) kimaradt, amit vagy sikerül egyszer pótolnunk, vagy nem. Mégis elégedettséggel a szívünkben mentünk haza, mert az élmény, amit kaptunk az feledhetetlen. És ez a lényeg, hiszen ezekből az emlékekből, élményekből töltekezünk később, és ezek miatt vágyunk vissza. Mert Amszterdamot nem lehet szerintem megunni. Szóval remélem, hogy találkozunk még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése