( 2020. június)
Nem mondok újat, hogy 2020 az újratervezés éve volt, sőt, az újratervezés újratervezéséé. Így aztán a sokadik újratervezés után töltöttünkk el néhány napot Füreden.
Először is, még tél végén, tavasz elején úgy terveztük, hogy idén visszamegyünk Bibionéba, hogy Marci is maradéktalanul élvezhesse. Akkor még úgy terveztük, hogy ezt a június utolsó hetét töltenénk ott. Aztán erről lemondtunk a vírushelyzet miatt/alatt, és helyette akkor beiktattunk június elején egy pár nap Balatont.
Aztán rájöttünk pár közös biciklizés alkalmával, hogy most, hogy már Marci is értékelhető méretű biciklin nyomul, így már tudunk rendes tempóban, említésreméltó távokat is megtenni, és kitaláltuk, hogy akkor ebben a pár napban majd bérelünk biciklit, és majd így új távlatok fognak megnyílni előttünk a balatoni nyaralást illetően. Teljesen belelkesültünk.
Aztán Máté eltörte a kezét. Grrr.... És így a biciklizős terveinket egyelőre félreraktuk, de a Balatonról nem mondtunk le, csak halasztottuk pár napot, megvártuk, hogy kapjon körgipszet, amit stabilabbnak gondolok a félgipsznél. Mivel most csak 4 napra jöttünk, ezért nem futottunk most plusz köröket, hogy szerezzünk az ő kezére is gipszvédőt. Meg amikor még elindultunk, úgy gondoltuk, hogy egyébként sem lesz akkora nagy strandidő... végül az lett, de ez más tészta.
Csütörtökön már lent is voltunk Füreden. Nem volt az a nagy meleg, úgyhogy inkább sétáltunk egyet a szokott útvonalunkon, és nagyokat hüledeztünk, hogy csak elkészült egy újabb betonrengeteg a part mellett, és húzzák fel a következőket fenn a domboldalon. Nagyon elszomorító ezt látni...
A sétány és a kikötő, no meg a víz az mondjuk még mindig szép :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése