Sok-sok éve, amióta gyerekeink vannak, leginkább amióta 3, azóta nem gondolkodunk nagyon távoli nyaralásokban. Mert amíg kisebbek voltak túl nagy macerának éreztük azt a sok órás autózást valamelyik tengerpartra, úgy, hogy ott ugyanúgy a gyerekek ritmusa és kedve szerint kell működnünk, márpedig ők bárhol is vannak a világban, estére ugyanúgy elálmosodnak, nekik az a legnagyobb buli, ha egész nap strandolunk, stb, stb... Szóval nem volt ingerenciánk arra, hogy messzire menjünk, mikor belföldön is annyi jó hely van, és talán egy picit kevésbé megerőltető is, hisz ismerjük a nyelvet, a szokásokat, tudjuk, hogy mit kell tenni, ha mondjuk beteg lesz valamelyik gyerek, és nem utolsó sorban szeretjük felfedezni Magyarországot. Szóval sok évig a balatoni nyaralás volt a nyár fénypontja ( még most is az ).
De idén beújítottunk, és bevállaltunk egy igazi tengerparti nyaralást, és nem mondom hogy hosszas, de mindenképp intenzív szálláskeresés után Bibione mellett döntöttünk.
Sosem csináltunk még olyan igazi láblógatós, tengerpartos nyaralást, amikor csak fekszünk a parton, és nem csinálunk semmit, ezért most ilyet akartunk, egy ilyenre vágytunk. Úgy gondoltuk, már a fiúk is elég nagyok ahhoz, hogy értékelni tudják, hogy érdemes legyen elcipelni őket a "világ végére", és hogy megmutassuk nekik a tengert.
Aztán a semmittevős terveknek gyorsan annyi lett, amikor Marci 1 héttel az indulás előtt eltörte a kezét. Mint ahogy annak is, hogy majd ott lesz majdnem 1 hét, amikor fel tudok készülni az utazásra, utánanézni dolgoknak, pakolászni, rendezgetni, tervezgetni.... mivel Marci burokban tartása felemésztette az összes energiámat, és az erre fordítandó szabadidőmet, így eléggé hézagos információkkal voltam csupán felvértezve. :-( Az sem volt számomra napokig biztos, hogy érdemes-e elindulni egyáltalán. De végül az orvosok megnyugtattak, hogy bátran menjünk csak, és érezzük jól magunkat. Hát próbáltuk így csinálni.
Mi nem vagyunk azok a nagy éjszakai utazók, mint mondtam, kb. 10 éve nem autóztunk sok-sok órát más országokban, igaz, akkoriban, amikor igen, akkor viszont sűrűn és sokat.
Nem indultunk annyira nagyon korán, olyan fél7 körül reggel, az elsődleges célunk az volt, hogy legalább Budapestről jussunk ki a reggeli csúcs előtt, aztán majd lesz valahogy. Két rövid pihenőt terveztünk, egyet még Magyarországon Letenyénél, itt tankoltunk is, és még beugrottam a helyi sparba, feltölteni a kóla és rágcsálnivaló készletünket.
 |
| Lendva vára |
Aztán Szlovénián majdnem végig autópályán mentünk, a vége felé valamiért levitt minket a pályáról, lehet, hogy azért mert egy másik benzinkutat írtunk be a keresőbe, de nem volt gáz, mert így legalább sokkal közelebb kerültünk ahhoz a nagy hegyhez, amit mindig megcsodálok, amikor erre járunk.
A gyerekeknek ez a rész volt a legbulibb, imádták az alagutakat, és nagyokat hüledeztek, amikor egy-egy hosszabb került sorra.
Aztán már nagyon vártuk, hogy megérkezzünk.
Bibione egy tipikus üdülőváros. Csupán 50 éve épült, és pont ezzel a céllal, hiszen a városnak több, mint 11 km hosszú homokos tengerpartja van, melyet a Lido dei Pini, a Bibione Spiaggia, a Lido del Sole, a Bibione Pineda és a Pluto kutyastrandon élvezhetünk.
Mi először az apartmanunkat foglaltuk el. Nagyon meleg volt. De még mielőtt bármit is csináltunk volna, mindenképp el akartunk menni bevásárolni egy nagyobb boltba, hogy legyünk túl a kötelező dolgokon, aztán már csak annyi dolgunk legyen, hogy élvezzük a nyaralást. Végül két boltban is voltunk, mert au egyik nem tetszett annyira, vagyis a választék és az árak nem tetszettek leginkább, és egy közeli Lidlben pótoltuk, amit az előző helyen nem találtunk.
Mire azonban a boltból kijöttünk, olyan heves szél támadt fel, és nem volt az sem egyértelmű, hogy fog-e esni, vagy sem, így aznap már nem merészkedtünk vízbe, csak lementünk a partra, megnéztük a tengert, beleszaladtunk, a fiúk rohangáltak a parton.
Este két nagy gigapizzával ünnepeltük, hogy végre megérkeztünk! Hurrá, nyaralunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése