Budaörs, Kő-hegy, Kálvária-domb

Egyik hétvégén úgy alakult, hogy Budaörsre kellett mennünk. És ha már oda kell mennünk, gondoltunk, nem megyünk hiába, hanem akkor hozzácsapunk még egy kis minikirándulást is, és felmegyünk a város fölötti sziklás hegyre, (becsületes nevén Budaörsi Kopárok), mert már úgyis ezer éve nézzük ezeket a hegyeket az autópályáról a Balaton felé.
Mivel nem volt annyira nagyon jó idő, bár a megelőző napokhoz képest mindenképpen pozitívum volt, hogy 1. nem esett a hó, 2. nem szakadt az eső, és 3. még csak nem is akart annyira elvinni a szél, de azért hűvös volt. És mivel nem tudtuk, hogy mennyire lesz majd minden sáros, és járható, így nem terveztünk sokat, csak egy minimál kis hegymászást, a Kő-hegyre, aminek a tetején a kápolna van, és a szomszédos kálvária dombot másztuk még meg. 
A Kő-hegy mindössze 235 méter magas tetején álló kápolnához, és a mellette magasodó sziklán a kereszthez egy nagyon szép, nagyon új, és nagyon kényelmes kőlépcsősor vezet fel. Jó sok lépcső volt, de mivel szépen kanyargott föl a hegy oldalán, nem volt meredek, nagyon könnyen megmászható volt. Az autót az eggyel lejjebbi utcában hagytuk. 

Az eredeti  keresztet 1895-ben állították, de 1950-ben egy vasgyűjtési akció keretén belül elvitték, és csak 1995-ben állították újra.
A kápolnát Wendler Ferenc építette 1855-ben, azon a helyen, ahol álmában meglátta Szűz Máriát. Később, felesége halála után,  ő maga felköltözött a hegyre, a kápolna alatt, a maga vájta barlangban lakott. A barlang most le van zárva, és sajnos szeméthegyek állnak a rács előtt. A kápolnát 1946-ban lerombolták, köveit elhordták,  2003-ban építették újra.

Ahogy felértünk, a fiúk minden kiszökellésre felálltak, leültek, lenéztek. Kövekből pedig nem volt hiány. És ahogy néztünk jobb meg balra, és kémleltük a környező hegyeket, izgalmas túrákat lehetne is még csinálni, ha majd egyszer több időnk lesz. :-)

Alattunk Budaörs

 A Budaörsöt körülölelő Csíki-hegyek 

 Ahogy itthon kicsit utánaolvastam még, hogy milyen lehetőségek vannak, igen szép túrákat lehet még erre tenni, keményebbeket, kevésbé fárasztóakat egyaránt, hiszen a jól edzettek akár egy nagy körtúrát is tehetnek, és a hegyeken keresztül át lehet gyalogolni Csillebércre, majd a János-hegyre, stb... mindig csak tovább, és tovább, szóval a lehetőségekből akad bőven.

A kirándulás legkalandosabb része kétségkívül az volt, amikor úgy gondoltuk, vagyis én leginkább, (valamiért ez rémlett), hogy az egyik hegyről a másik simán gyalogosan elérhető, és el is indultunk a Kálvária-domb felé, de amikor már eléggé a hegy tetejének a szélén jártunk, akkor már kérdéses volt, hogy vajon a túloldalon le fogunk-e majd jutni, mert ösvény az nemigen volt, láttunk viszont jobbra is és balra is egy-egy kerítést. Majd láttuk, hogy a kerítés ott oldalt megkerülhető, így nekivágtunk. Végül egy félig építkezés-szerű telken kötöttünk ki, de végül kijutottunk az utcára, és át a dombra.

A szomszédos Kálvária-domb ez után már nem volt kihívás. Maga a domb egy szabályos alakú gejzír-kúp. A keresztút elején kis kápolna áll, és a keresztút stációi egy szerpentin mentén tekerednek föl a dombtetőre, ahol a kereszt áll, mellette Szűz Mária és János evangélista szobra. 
A kápolna eredetileg 1817-ben épült, de 1945-ben, az akkori stációkkal együtt lerombolták. A budaörsi önkormányzat az eredeti fényképek alapján 2002-ben építtette újra. 

Kellemes ki ízelőt kaptunk a budaörsi Kopárokból. Biztos visszatérünk még, mert szeretjük a kihívásokat, és persze a sziklákat :-)