Biciklivel a Naplás-tóhoz

Ahogy most végiggondoltam az áprilist, és megnéztem, hogy mi minden is történt az elmúlt hónapban, hát nyugodt szívvel mondhatom, hogy az idei április alaposan megtréfált bennünket. Hiszen rögtön április elején szinte nyárias időben, rövidujjú pólóban tekertünk ki a Naplás-tóhoz. Majd alig több mint két hétre rá, újra havazott, a hegyekben hótorlaszokról, többtízcentis hóról szóltak a híradások. Szóval kijutott mindenből.

Április elején, amikor olyan nagyon szép idő volt, hogy szinte már éreztük a közelgő nyarat, egy vasárnap délután biciklire pattantunk, és a Naplás-tó felé vettük az irányt. Hogy miért pont oda, azt nem tudnám megmondani, leginkább azért, mert ez jutott eszünkbe. A Városligetbe nem akartunk menni, mert ott már sokszor voltunk, és sokat járunk, és azt a távot már megerőltetés  nélkül le tudjuk tekerni mindannyian. Igaz, a Naplás-tó a másik véglet volt egy picit, azaz nem volt biztos, hogy mindenki ( főleg Marci) bírni fogja a hazautat is. De hát mi ilyen bevállalósak vagyunk. :-)

A Naplás-tónál, bár nincs tőlünk annyira messze, mondhatnám, hogy a szomszéd kerület, ami igaz is, csak a szomszéd kerületnek mi meg a tó két átellenes végén lakunk, szóval nincs annyira messze, de mégsem járunk oda sűrűn. Konkrétan egyszer voltunk ott korábban, évekkel ezelőtt, írtam is akkor róla, ITT.
Akkor autóval mentünk, most biciklivel. Tőlünk a tóig majdnem végig jól lehet biciklivel menni. Egy darabon külön bicikliút vezet, majd nagyobb darabon a járda melletti biciklisávot használtuk. Kényelmes volt, nem volt keskeny, nem volt zsúfolt sem. Én eleinte, látatlanban ódzkodtam tőle, és volt egy B terv is a fejünkben, hogy ha nagy kavarás lesz a gyalogosok és a biciklisek között, akkor majd a kis utcákon megyünk, de nem volt semmi, szépen haladtunk.
Egészen a Szilas-patakig mentünk így a járda mellett, ott viszont rátértünk egy vadiúj, csilivili biciklis útra, ami szépen vitt a patak mellett, és egy madártanösvény is fut ezzel párhuzamosan, amit 2015. őszén adtak át a bicikliúttal együtt,  de ezzel most nem töltöttünk időt.

A bicikliút után volt egy kicsit problémásabb a közlekedés, mert át kellett kelnünk egy viszonylag forgalmas út túloldalára, és ott még menni párszáz métert az út szélén, vigyázva az autósokra és kerülgetve a kátyúkat. Voltak akik nem az út mentén jöttek, hanem tovább a patak mellett egy föld ösvényen, de mi nem mertük ezt bevállalni a mi biciklijeinkkel.

És már ott is voltunk a tónál! Tadamm! Milyen jó, hogy nem autóval jöttünk, mert parkolóhelyet nehezen találtunk volna. :-)
Parkoló keresés helyett egy csak egy jó kis piknikhelyet kerestünk, ahová le tudunk heveredni, meg tudjuk enni a szendvicseinket, és tudunk gyönyörködni a tóban. Nagyon szépen és melegen sütött a nap. El tudtunk volna aludni ott a kellemes tóparton.

Horgászjeggyel horgászni is lehet. De érdemes körbesétálni a tavat is, mert nagyon szép, és érdekes. Mi most ezt nem tettük meg, de korábban igen.
A tavon, bár tilos a korcsolyázás, télen, amikor befagy ugyancsak kedvelt hellyé válik, és megtelik korcsolyázókkal.

Mi jó nagyot bicikliztünk ez alkalommal. Marcit már úgy kellett hazatolni :-)