Umagtól néhány kilométerre északra, és a szállásunktól nem messze délre, egy római kori erődváros romjai meredeztek ki a tengerből egy félsziget csúcsán. Ezt először az egyik reggeli futásom közben fedeztem fel. Az ősi Sipar, mely várkastéllyal, és erődtornyokkal, kikötőkkel is rendelkezett a földmozgásoknak következtében elsüllyedt, ami pedig még maradt belőle, azt később a kalózok elfoglalták, és lerombolták. Mára már csak épphogy maradt belőle valami, de a félsziget környékén búvárkodva még ma is láthatóak bástyamaradványok, és még néhány kilométerrel arrébb is találtak használati tárgyakat, érméket abból a korból.
A romok apálykor félszigetként csatlakoznak a parthoz, dagálykor viszont azt a keskeny földnyelvet, ami bevezet a félszigetcsúcsra ellepi a víz. És valóban, mert reggel még száraz lábbal szaladgáltak ki-be a gyerekek a földnyelv végébe és vissza, délután/estefelé viszont már nem tudtunk száraz lábbal kimenni a csúcsig.
A gyerekeknek nagyon tetszett, hogy csak a vízben, a köveken egyensúlyozva értünk úgymond partot, és a földnyelvről remekül lehetett naplementét nézni, és köveket fotózni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése