A várlátogatás után, mivel annyira szép volt az erdő, és időnk is volt még bőven, a kilátó felé vettük az irányt.
A kilátóhoz egy lépcsős emelkedőn kellett felmenni.
A 432 méter magas Somló tetején, egy nagy réttel körülvéve ,1938 óta áll a vörös bazaltos kilátótorony, a Szent István kilátó. Sajnos zárva volt, a kiírás szerint csak péntek-szombat-vasárnap van nyitva, vagy egyéb napokon előzetes egyeztetéssel, és belépődíj is van. Mivel zárva volt, a kilátást csak alulról csodálhattuk meg, és alaposan körbejártuk a környékét.
Innen a kereszt mellől láttuk a Badacsonyt és a Tanúhegyek vonulatát is.
A kilátót, bár építésekor Szent Istvánról nevezték el, sokan Petőfi-kilátóként ismerik, hiszen a kommunista hatalomátvétel után 1990-ig ezen a néven emlegették. Régi nevét a rendszerváltás után kapta vissza. Az épület falán emléktábla idézi fel, hogy Antall József miniszterelnök, a hegy lábánál elterülő Somlóvásárhelyről származó család sarja 1991-ben a hegy alatti Hegykapu vendéglő melletti réten jelentette be az utolsó megszálló orosz alakulatok kivonulását.
Tiszta időben állítólag ennyi minden látható odafentről.
Lefelé jövet klassz szénabálákat találtunk :-)
Látszik, hogy a Bakony felé esik az eső.
Szent Margit kápolna.
A hegyoldalt díszítő borospincék.
Farkaséhesen értünk vissza az autóhoz, mert reggel " rutinos " túrázóként nem pakoltunk elemózsiát, egyrészt mert nem volt semmi mozdítható, aztán meg szinte menekülésszerűen hagytunk magunk mögött mindent, ami cicilizáció, és amikor eszükbe jutott, hogy hoppá... nincs nálunk semmi egy palack vizen kívül, akkor már késő volt.
Így a legközelebbi településre, Devecserre hajtottunk, és ott autentikus helyi körülmények között, egy igazi kocsma teraszán fogyasztottuk el a szomszédos elviteles pizzázó istenifinom pizzáit. A pizza tényleg remek volt, és életmentő, és a kocsmaudvar sem volt végül olyan gáz :-) Nagyobb volt az éhségünk, semmint hogy bármilyen zavaró körülmény megzavarhatott volna minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése