Portogruaro

Néhány nap nonstop strandolás után már kezdett egy kicsit a fülünkön kijönni a sós víz, de főképp a homok, és mivel az időjárásjelzés szerint kicsit enyhébb napok jöttek, így jó ötletnek tűnt, hogy a délelőtti fürdést városnézésre cseréljük, és csak délután, amikor úgyis izgibb a strand a hullámok miatt, csak akkor menjünk le. Aztán rá kellett jönnünk, hogy  bár az előjelzés szerint borús időnek kéne lennie, és 25-26 foknak, de mégsem az van, hanem igencsak süt a nap, és akár strandra is mehettünk volna.
Az ingatlanirodában, ahonnan az apartmant béreltük, találtam egy szórólapot, amin egy városnézést ajánlanak a közelben, Portogruaroban.  Sosem hallottam még a városról, de azt írta az internet, hogy egy igazi kis ékszerdoboz, amit a  "kis Velence" és az "árkádok városa" névvel illetnek, szóval gondoltam bizonyára érdemes egy kört tennünk a városban.

Leandersövény az út mentén.

Vasárnap lévén nem volt nagy nyüzsgés a városban, egy út széli parkolóban álltunk meg, amikor úgy gondoltuk, hogy már nem lehetünk messze a központtól. Ezt úgy szoktuk betájolni, hogyha már látjuk a templomtornyot, akkor bizonyára már közel vagyunk :-)
És tényleg nagyon klassz helynek tűnt,  ahogy a hosszú árkádsor alatt sétálgattunk. Megvan ezeknek a házaknak a hangulata.

Nagyon hamar eljutottunk a központi részhez, egy a  Lemene folyón átívelő kőhídon. Ó itt nagyon szép volt minden. Egyik oldalon egy régi malommal, ( a 12. századból), előttünk a ferdének tűnő, vagy valóban ferde harangtoronnyal, ami a római korból származik, messzebb pedig a folyó látványával. A város a 12. században jött létre, folyami kikötőként, a folyó partján lévő épületeken  pedig a velencei gót stílus jelenik meg.

Antik malom. A belsejében művészeti galéria működik.

Elsétáltunk a folyóparton egy darabon, néztük a szemközti árkádos partot, a madarakat, és nagyon hangulatos volt a hely, valóban, ahogyan a szórólapon is írták.

A városban működik egy Nemzeti Régészeti Múzeum, aminek mi csak az árkádja alatt sétáltunk át, és ahol római kori leletek, kövek, főképp a szomszédos Concordia Sagittariából, ami a következő állomásunk is lesz, valamint mindenféle bronztárgyakat, szobrokat, szerszámokat, freskókat és mozaikokat lehet odabent megnézni.

Ez egy iskolaudvar :-)

Majd egy félkört téve a folyó túlpartjára kerültünk, és máris a pálmafákkal szegélyezett Köztársaság téren voltunk, előttünk az 1300-as évekből való Városházával. Belsejében 16. századi freskók vannak, de vasárnap nem lehetett bemenni. Mint ahogy a templomba sem, mert mise volt.

Eddigre már eléggé melegünk is lett, úgyhogy visszasétáltunk az autóhoz, és a következő úticél felé vettük az irányt.