Megyer-hegyi tengerszem novemberben

Mivel pénteken este és szombaton reggel is esett az eső, nem mertünk nagy hegyi kirándulást tervezni, így Sárospatak felé indultunk, hogy ott majdcsak el tudjuk ütni az időt akkor is, ha nagyon zuhogna.
Péntek este, szinte derült égből villámcsapásként esett le, ahogy a szobába készített kirándulástippeket olvasgattam, hogy jaaaa, hát itt van ám nem messze a Megyer-hegyi tengerszem, amiről az elmúlt időben olyan sokszor és sok helyen olvastam, így belevettük ezt is az útitervbe, remélve, hogy nem lesz annyira megerőltető a túra. Pláne, hogy szombat reggel is esett. Pedig azt mondta az időjárásjelentés, hogy nem fog. Irgumburgum.
Hát így indultunk el.
Áthaladtunk Széphalmon, ahol utoljára talán ötödikes koromban jártam, de most nem álltunk meg, majd Sátoraljaújhelyen, és mielőtt elértük volna Sárospatakot egy tábla mutatta, hogy jobbra van a Tengerszem, és le is kanyarodtunk.

Nem messze az elágazástól, amikor már kezdett túl göröngyössé válni az út leálltunk az út szélére, a pihenőpark mellé. Itt volt piknikasztal, tűzrakóhely, és kicsit arrébb egy játszótér is.

Éppen jött visszafelé egy társaság, és mondták, hogy ha a tengerszemhez akarunk menni, akkor óvatosan menjünk, mert ők beleütköztek nem messze onnan egy sorompóba és egy behajtani tilos táblába, és nem mertek továbbmenni. Mi elindultunk, és valóban alig pár percnyi sétányira ott volt a sorompó, viszont az irányjelző tábla határozottan a sorompón túli az utat mutatta, a szőlőföldek között. Csak egy percig tanakodtunk, és már neki is vágtunk, hisz mi bajunk lehetne. Mellesleg se közel, se távol nem volt egy lélek sem.
A sorompóig egyébként simán el lehetett volna jönni autóval is, de igazából ez már nem volt távolság.

Nem volt épp kirándulóidő, esett az eső, hol jobban, hol csak szemerkélt, a köves út pedig hol sárosabb volt, hogy vizesebb, de azért boldogultunk, és viszonylag tiszta cipővel meg is úsztuk a fölfelé vezető utat.

Jó hosszan kell fölfelé gyalogolni a szőlőtőkék között, de amikor felértünk, jó volt körbenézni.

Itt fenn volt a következő útjelző tábla, ami erre az útra vezetett. Nem volt túl bizalomgerjesztő, de nekivágtunk,és ráakadtunk a tanösvényre is, ami a tengerszemhez vezetett, és az információs pontokon rengeteg mindent olvashatunk a malomkő bányászatról, a folyamatáról, a nehézségekről, és a környék élővilágáról. 

Itt a hegytetőn állt egy romos ház.

A 303 m magas Megyer-hegy vulkáni eredetű, kemény kőzete kiválóan alkalmas malomkőgyártásra, már a XV. században is működő kőbánya volt a területen. A malomkövek fejtését évszázadokon át kézi erővel végezték. A felgyülemlett víz elvezetésére a bánya egyik sarkába egy vágatot ástak, melyet folyamatosan bővítettek, mélyítettek, de teljes sikert nem hozott. A felhagyott malomkőbánya fejtési gödrében alakult ki az a tó, melyet később Tengerszemnek neveztek. A tó legnagyobb mélysége 6,5 m, a tavat körülvevő sziklafalak pedig 70 méterrel magasodnak a víztükör fölé.
A tanösvény körbevezet a bánya falának tetején. Félelmetes látvány az a hatalmas meredek falú mélység, ami alattunk elterül. És bár a természet már nem a legszebb őszi arcát mutatta, mégis szép volt. :-)

A korláttal védett tanösvény körbevezet a meredek falak tetején.

Sajnos az eső egyre csak esett, hol jobban, hol kevésbé, így volt amikor esőcseppeket kellett törölgetnem a fényképezőgép lencséjéről. Már ha észrevettem, hogy ráesett....

Oldalt, a bányafalak mellett találtuk az egykori  bányaőr barlangját, és néhány  kibányászott malomkövet. 

A tengerszem a túloldalról.

Mire a túloldalra értünk addigra nagyon esett az eső, látszik is sajnos a képeken.

A vízelvezetésre szánt "kanyon", amit folyamatosan ástak, bővítettek, azt remélve, hogy el tudják vezetni a bányában felgyülemlett vizet, és hozzá tudnak férni a víz alatt lévő értékes kőtömbökhöz. Sajnos az elképzelés csak részleges megoldást hozott, és a teljes vízmennyiséget sosem tudták kivezetni.

A két hatalmas kőfal között lépdelve szinte elképzelhetetlen, hogy ezt az egészet emberi kézzel ásták ki, vért izzadva.

Visszafelé már szedtük a lábunkat, az eső is egyre jobban esett, és fáztunk is már. Jó volt beülni a meleg autóba. Sárospatak felé indultunk tovább.