( 2022. aug.)
Mostarból Szarajevó felé hosszan-hosszan követtük a Neretva vonalát, majd a Jablanica-i tó mellett haladtunk. A Neretva véges-végig gyönyörűszép kékeszöld színben kanyargott mellettünk, a tó partján pedig igazi turistaparadicsom volt, kempingekkel, strandokkal, extrém sportolási lehetőségekkel, hegyekkel körbevéve. Ide akár egy komplett nyaralást is lehetne szervezni. ( azt ekkor még nem tudtuk, hogy fogunk is még ezen a környéken járni, sőt... evezni is :-) ) Ekkor még csak csodálattal néztük a Neretva elképesztő színeit és a meredek hegyoldalakat.
Egy taradicionális bosnyák házat béreltünk, egy tradicionálisan lekendőzött hölgy várt minket. Parkolni nem tudtunk a ház előtt, de mikor megérkeztünk, akkor még a környéken sem, legalábbis nem volt egészen egyértelmű, hogy hogyan lehet itt megállni. Némileg arrébb sikerült csak Ferinek parkolnia. Majd a hölgy mondta, hogy ó nyugodtan, bárhová, az út szélén, ahol helyet látunk, mindenhol parkolhatunk. Mi azért nem voltunk annyira merészek, és szerencsénk volt, mert mire visszaértünk, épp megürült egy kis parkolóban egy hely. De valóban, mire este lett, addigra minden talpalattnyi helyen autók álltak, tulajdonképpen ki hol érte.
A szállás maga elég lepukkant volt, minden olyan kopott volt és régi, semmiből nem volt elegendő, az ágyneműket is úgy kellett összevadászni a szekrényekből, ami nem volt szem előtt, ott állt a por, fent lógtak az ablakon a zsalugáterek, a konyhában csak 3 szék volt, meg két tányér, meg két bögre, abból is az egyik csorba... az udvaron egyetlen drab műanyag szék, a hátsó kert ápolatlan. szóval ilyen "apróságok". Bosszantó volt, mert ha 5 főre hirdeti, és 5ért fizetünk, akkor szerintem alap, hogy 5-re legyen felszerelés, és legyen már alap, hogy le tudunk együtt ülni reggelizni, mindenkinek jut evőeszköz, tányér, pohár, ne kelljen már vetésforgóban bekapni egy szendvicset félig állva, mikor egy egész napos utazás van előttünk. Végülis túléltük, meg csak 1 éjszakát voltunk, de mondjuk több napig borzasztó bosszantó lett volna.
A legnagyobb érvágás számunkra az volt, hogy nem volt wifi a lakásban, ami azért jól jött volna, hogy kicsit feltérképezzük a helyet. Ennek hiányában tulajdonképpen mentünk a fejünk után, és arra az egy darab kinyomtatott papírlapra hagyatkoztunk, amit még itthon nyomtattam.
Ezen a papírlapon volt rajta, hogy a város nevezetes hegyére, a Trebević-hegyre fel lehet menni a 2018-ban felújított lanovkával is. Ez a hegy a szarajevóiak kedvelt kiránduló- és piknikező helye, hasonló a mi Normafánkhoz, és itt zajlottak az 1984-es téli olimpia szánkó- és bob számai. Ezeknek a pályái, vagyis, amik azokból maradtak most is ott vannak.
Szóval ott kezdtük a szarajevói túránkat, hogy fellanovkáztunk az 1160 méter magasra. A hegy egyébként 1629 méter magas, de a felvonó csak eddig megy. Innen lehet tovább menni gyalog, számos kirándulóútvonal közül lehet választani. Sajnos nekünk erre most nem volt elég időnk, úgyhogy tulajdonképpen csak felmentünk, kicsit körbenéztünk, és lejöttünk.
A szállásunk a sok negatívabb élmény mellett annyit voiszont valóban hozott, hogy nagyon közel volt mindenhez. A felvonóállomás is tulajdonképpen 5 perc sétányira volt, és később a belváros és a bazár is. Ez azért kicsit elhomályosította a rosszabb szájízünket.
Mivel még sokminden volt a listánkon, lefelé is lanovkával mentünk, és belevetettük magunkat a fentről látott forgatagba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése