Visegrádi szánkózás

( 2021. január) 

Már-már hagyományosan, ha esik a hó, akkor amint lehet kapjuk a szánkóinkat és a hegyek felé indulunk, ugyancsak hagyományosan a visegrádi bobpálya melletti hegyoldalra. A fiúk nagyon rákaptak pár évvel ezelőtt, és azóta már bőven egyedül csúsznak, és szinte a hegy tetejéről rajtolnak.  Most sem történt ez másként. 

Ahogy megérkeztünk már téptünk is fel a hegytetőre. A legeslegtetejére. A fiúk megtették még ezt  a fel-le távot néhányszor. Jónéhányszor. 

Mi először csak ácsorogtunk a hegytetőn, nézelődtünk, olyan szép ott. Aztán körbejártuk a kilátót, lenéztünk a hegy másik oldalára, a sípályára, ami fullra volt, meg a sípálya melleti domboldalak is tele voltak szánkózókkal. A "mi" oldalunkon nem volt tömeg. Mikor megérkeztünk, alig voltak páran. 

A parkoló még szinte üres, és csodaszép fehér hó fogadott minket. 

Fentről. 

A Zsitvay-kilátó, ami a téli szezonban zárva van mindig , amikor itt járunk. 

A Nagyvillám étterem teraszán volt egy kis büfé, zsíroskenyérrel, rétesekkel, meleg italokkal, egy darabig itt is elidőztünk Ferivel, míg a gyerekek csúsztak. Pont odasütött a nap, nagyon kellemes volt. :-) És a teraszról nagyon szépen rá lehetett látni a havas Visegrádi várra. Gyönyörűszép volt. 

Délre már nem sok hó maradt, gyakorlatilag a fagyott földön csúsztak a fiúk. Ez mondjuk nem nagyon zavarta őket :-) Ettől függetlenül a hasuk már haza szólította őket, úgyhogy elhagytuk a hegyoldalt és a havas tájat.