A családunkban Marci a legnagyobb állatbarát. Ebből kifolyólag az állatkerteket is nagyon szereti. De mivel ő már a harmadik gyerek, és szülői fennállásunk alatt jópárszor voltunk már álaltkertben, így egyre kisebb lelkesedéssel vágunk bele egy-egy újabb állatkertlátogatásba. Rendszerint hosszas egyezkedés és ígérgetés előzi meg, mígnem egyszer beadjuk a derekunkat, és elmegyünk egybe.
Így kerültünk a balatoni nyaralásunk első napján a veszprémi állatkertbe. Itt is voltunk már, többször is...
Emlékszem még, amikor először jártam itt, akkor nagyjából egy út vezetett oda-vissza, és hogy amikor fent sétálunk egyetemista koromban a Gulya-dombon, akkor az út mellett voltak a tevék, akiket mindig megnéztünk, és egymást ijesztgettük, hogy kit fog majd leköpni a teve.
Meg olyanra is emlékszem, hogy babakocsit emelgetve jöttünk-mentünk föl-le a lépcsőkön. Most viszont az a jó kis erdei rész is le volt zárva...
Na ahhoz képest már jó nagyra nőtt ez az állatkert is, a dombra is fokozatosan terjeszkedik, ami az állatok szempontjából biztos jó, mert szép nagy kifutójuk van. Most pont az oroszlánoknak készítik az új helyüket ott fenn, és emiatt megint nem láttunk oroszlánt, csak épphogy, ahogy ott valahol feküdtek... láttunk viszont sok mást.
Eddig mindig az alsó parkolóban álltunk meg, a viadukt alatt, és úgy mentünk fölfelé és így a fenti részre már nem sok erőnk marad, most viszont fent parkoltunk, és így meg a lentiből hagytunk ki egy kanyart.
Vörös makik.
A szurikáták örök kedvenceink.
Ami újdonság volt, hogy most megnéztük a dinó-park részt is. Valamiért úgy rémlik, hogy amikor pár éve itt voltunk, akkor még külön kellett jegyet venni a dinó részre, és ezt nem tettük meg, de most egyféle jegy volt csak, amiben benne voltak a dinók is, és mivel most a fenti részen kezdtünk, még volt erőnk végigmenni a dinók között.
Érdekes, hogy a fiúk egyike sem cuppant rá annyira a dinókra kisgyerek korában, hogy kívülről fújná a nevüket, vagy hogy ekörül forogtak volna csak a gondolatai. Persze szerették őket, mint figurát, vannak is dinós cuccaik, de nem kellett mindent felvásárolni csak azért mert dinós, és nem kellett szakkönyveket sem bújni, hogy mindent megtudjunk róluk. egyszerűen csak mint érdekesség kezelték őket.
Egyszer nagyon régen, még Csehországban voltunk egy dinóparkban, az mondjuk nagyon jó volt, mert ott mozogtak is az állatok, meg hangokat is adtak ki. Itt nem csináltak semmit, csak ott álltak, ettől függetlenül persze tök jól meg vannak csinálva, és érdekes, hogy milyen sokfélék voltak, és ahhoz képest csak a T-rexet meg azt a hosszú nyakút nyakút ismerjük leginkább, meg azt a denevérformájú repülőt talán.
Milán sok táblát elolvasott, de egy idő után túl sok volt az infó, és túl melegen sütött a nap, úgyhogy inkább rákapcsoltunk.
Veszprémből ezúttal csak ennyi jutott.
Nyugodtan mondhatom, hogy az állatkertezés legnagyobb szenzációja az volt, amikor az orrszarvúakat nézve pont elcsíptük, ahogy kakiltak. Nem tudom kell-e ecsetelnem, hogy milyen nagy sikert arattak a gyerekek körében. ( nem csak a mi gyerekeink)
Amúgy engem teljesen meglepett, hogy a hatalmas kifutón nem álltak le csak úgy akárhol a dolgukat végezni, hanem szépen odacaplattak a saját kis sarkukba, és ott intézték el az elintéznivalókat, mint egy jól betanított háziállat. Nem gondoltam, hogy az orrszarvúk ilyen okosak.
És annyira szerencsések voltunk, hogy kicsit arréb az elefánt is pont kakilt, amikor ott álltunk a korlátnál... na ez volt csak igazán a nonpluszultra :-) A gyerekeknek igen sajátos a humoruk, és az érdeklődésük is, ez több éves tapasztalat. :-)
Milán már az eleje óta a pingvineket akarta megnézni, valamiért nagyon rá volt kattanva, de tudtuk, hogy azok szinte már a kijárat mellett vannak. De persze nem hagytuk ki őket. Marci itt ügyesen levette, ahogy a pingvinek a vízben pörögnek-forognak, és innentől minden strandoláskor pingvinezett a vízben.
A fókáktól már a kijárathoz tartottunk.
A kapunál van még egy jónak tűnő játszótér, de ezt már kihagytuk, egyrészt meg hullafáradtak lettünk mire visszaértünk, másrészt iszonyat meleg volt, és nem sok árnyék volt a játékok felett.
Ezt leszámítva sokkal jobba élmény volt, mint amit gondoltam, hogy majd lesz. Kicsit mindig tartok az állatkertektől, hogy majd unalmas lesz, vagy nem látunk majd elég állatot, de végül egészen jó délelőtt volt, és nem is volt unalmas.
Ha még nem voltatok, akkor mindenképp érdemes meglátogatni, évről-évre szépül, bővül, mindig van új látnivaló, pláne, hogy a domboldali elhelyezkedésnek köszönhetően nem is járjuk sosem körbe egyben az egészet. hol alulról nézzük meg, hol felül töltünk el több időt, de mindenképpen sok-sok oda-vissza sétára, és hát babakocsisoknak emelgetésre kell készülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése