A Margitsziget az a hely, ahová minden nyáron legalább egyszer elmegyünk a fiúkkal. akár egy egész napos program is lehet, mert mire az egyik végéből átsétálunk a másikba, és közben megnézünk újra-és újra mindent, addigra egyrészt jól el is fáradunk, másrészt jól el is telik az idő. Az ottlétet pedig mindig úgy időzítjük, hogy legalább egyszer meghallgathassuk a zenélő szökőkutat. Mert szeretjük. Az álmunk, hogy egyszer sötétben, kivilágítva is megnézzük, eddig még nem teljesült, pedig minden évben eltervezzük, hogy rászánunk erre egy estét, de valahogy mindig másképp alakul.
Most az Árpád-híd felől jöttünk, és onnan gyalogoltunk át a túloldalra a szökőkúthoz. Már önmagában ez is egy jó kis séta. Közben persze másztak fára, bámultunk aranyhalakat meg teknősöket a Japánkertben, futottak egy kicsit a futókörön, megnéztük a Margit-romokat, és mindenkinek eszébe jutott, hogy húúú hát itt már jártunk máskor is, sőt, az ovival is voltak itt talán Milánék.
A Margit-szigetnek számos neve volt, mielőtt mai elnevezése meghonosodott volna. A 13. században Nyulak szigete, Urak szigete, Budai-sziget, Boldogasszony szigete neveken volt ismert, de a 17. században már majdnem a mai nevén, Szent Margit szigete alakban találkozunk vele. Ezt az elnevezést Árpád-házi Szent Margitról, IV. Béla király lányáról kapta, aki a királynak a tatárjárás alatt tett fogadalmához híven a Domonkos-rend apácakolostorában élt itt a 13. században. (wikipedia)
Közvetlenül a szabadtéri színpad mellett magasodik a víztorony. Nem lehet eltéveszteni. Az 1911-ben épült torony az ország legöregebb, és legnagyobb víztornya, és kilátórészéből 360 fokos budapesti és környéki panorámát láthatunk. ( hogyhogy még nem jártunk fent??? ) Belső tere kiállítótérként működik.
A margitszigeti domonkos rendi apácakolostort IV. Béla alapította, a tatárjárás alatt tett fogalmának megfelelően, miszerint, ha elkerülik a pusztulást, akkor gyermekét az egyháznak adja. az épületeggyüttes így Margit hercegnő lakhelyeként épült, és akkoriban ez volt a legrangosabb és leggazdagabb szerzetesi építmény. Margit 1252-ben került a szigetre, 12 társával együtt.
Az apácák véglegesen a török megszállás alatt hagyták el a kolostort. A török hódoltság óta a terület romterületként látogatható. A látogatható romkertben lévő maradványok több korszak építkezéseit bemutatják. A romkert fő elemei a templom, Szent Margit sírja és az apácakolostor.
Szent Margit sírja:
Jártunk egy kört a vadasparkban is. Nagyon érdekes volt, mert láttunk egy pávacsaládot vonulni. A pávaanyuka után ott tipegett jónéhány kispáva, és szegénykéim olyan kis rusnyák voltak :-) Én még sosem láttam kispávát korábban, szerintem. Olyan hihetetlen, ezekből a kis esetlen csúnyaságokból lesznek később azok a színpompás állatok, már amelyik hím, persze.
A Vadaspark, vagy korábbi nevén Vadaskert a Fővárosi Állatkert gondozásában működik az 1950-es évek óta.
Az állatállomány kialakításával arra törekedtek, hogy felidézzék a Margit-sziget egykori természetes állapotát, a kora középkori kolostorkertek és vadaskertek világát, amelyeknek ez a sziget is otthont adott. Így találhatók itt dámszarvasok, nyulak minden mennyiségben, vízimadarak és egyéb díszes madárfajok. Az utóbbi években sérült baglyok és ragadozómadarak is kerültek ide, amiket itt ápolnak, gondoznak.
A szigeti sétánkat természetesen a szökőkúttal zártuk, hagyományosan egy jégkrém társaságában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése