Letovice

Bouzovból hazafelé még mindenképpen meg szerettünk volna állni valahol, egyrészt, hogy ne egyszerre kelljen megint végigülni az autóutat, másrészt, hogy kihasználjunk minden értékes percet, hogy minél többet lássunk. A googlemaps szerint felajánlott 3 útvonal közül végül azt választottuk, amelyik Letovice-n keresztül haladt át.
Sok mindent nem sikerült kiderítenünk sem a városról, sem a város hegyére épült várkastélyról, viszont nagyon szép képeket és légi felvételeket találtunk, ami meghozta a kedvünket.
Már Bouzov felé is elhaladtunk a vár alatt, és már akkor is megcsodáltuk, hogy milyen fenséges. Már messziről látni lehetett. Azt is kinéztük, hogy hol fogunk majd parkolni. 

A kiszemelt parkolóba viszont a mi irányunkból nem lehetett behajtani, így végül a városban is kanyarodtunk egyet.
A vár felé a széles betonút helyett egy kis ösvényt választottunk, ami egy szakaszon elég elhanyagolt és szemetes volt, de szerencsére gyorsan felértünk.

A kastélykapuban a jegyes néni nem engedett át minket a főkapun. Nem derült ki, hogy mi miatt, ő nem értett a csehen kívül semmilyen nyelven, mi nem értettük, hogy ő mit karattyol. Mindenesetre az oldalsó kapuhoz küldött minket, amit nem értettünk, mert ugyanoda vezetett, mint a főkapu, hogy mi értelme volt ennek? Sose tudjuk meg.

A bizonyos főkapu, amin nem lehet átmenni.

Az 1200-as évek második felében a kastély helyén már állt egy vár, de az első írásos emlék 1360-ból származik. Ez a vár a 15.század elején erősen lerombolódik, a husziták állítják helyre később. A 16.században bővítik a várbelsőt, és megerősítik a külső falakat, majd a 17.századra alakítják át az épületet kastély jellegűre. 1724-ben a kastély is, és a város is leégett. Ezt követően folyamatosan újítgattak rajta. Kialakították a kastély körülvevő angol stílusú parkot. A 20. századra, főleg a háború után újra igen lepusztult állapotba került, 1989 után kárpótlásként gróf Kálnoky Sándor kapta meg  a kastélyt, aki elkezdte a kastély rehabilitációját. Ennek eredményeképpen a kastély 2 emelete, a pinceszint és a lovarda látogatható, de a felújítási munkálatok a jelenlegi új tulajdonossal azóta is tartanak. 

A kastély egy része hotelként működik, az egykori lovardában berendezett étteremben és a kastélyparkban rendszeresen tartanak esküvőket. 

A kertben egy mini állatkert is helyet kapott a gyerekek nagy örömére. 

Mivel a főbejáraton nem engedtek minket be, azt gondoltuk valami rendezvény miatt, így nem mentünk nagyon közel a kastélyhoz, csak a kerti sétányról csodáltuk meg, és a belső udvaron néztünk körül. Kialakításából adódón, az a rész, amit az útról lehet látni, a hegyoldal felőli, az csak belülről közelíthető meg. De bemenni már semmiképp nem akartunk, a gyerekek már nem bírták volna.  Kívülről körbejártuk, amennyire tudtuk.

Nem is volt igazából sok időnk már, miután a gyerekek leragadtak a kisállatoknál, és nehezen lehetett őket onnan kimozdítani. 

Hazafelé már naplementében autóztunk.

Mákföld