Nagyvázsonyi vár

A nagyvázsonyi Kinizsi-vár, a vár uráról, Kinizsi Pálról kapta a nevét. Építésének pontos idejét nem lehet tudni, de a XV. századból már vannak emlékek a várról. Kinizsi Pálnak 1472-ben adományozta Mátyás király a hadjáratokban tanúsított vitézségének jutalmául, és haláláig ő is maradt a vár ura. A vár lakóvárként működött, fő funkciója a várbirtokon keresztül haladó Buda-Róma közötti borostyánút felügyelete volt. 

Rövid ideig török kézen is volt, majd a Rákóczi-szabadságharc idején hol a kurucok, hol a labancok birtokolták. Az 1760-as években a Zichy család a patak túloldalán új kastélyt épített. Ezután a várat egy ideig börtönnek használták, majd kihasználatlanul állt. Földrengés és tűzvész is pusztította, tornyának nagy része leomlott. 1955-61-ig újítottak rajta, majd 2005-ben újabb feltárásokat végeztek, és 2013-ban az addigra veszélyessé váló  lakótornyot is felújították. 

Többször is jártunk már a várban, összesen háromszor. Először 2007-ben, gyerekek nélkül, igaz, akkor nem lehetett a várba bemenni, zárva volt a régészeti munkák miatt. De a környék, a kilátás a dombról akkor is csodálatos volt. 

2007.

Aztán legközelebb már gyerekekkel voltunk 2013-ban, a felújítás után, és ekkor nyár volt, főszezon, és éppen elcsíptük az akkor kezdődő várjátékokat. 

A vár mellett, egy melléképületben van egy kisebb nyomda- és pergamenmúzeum, ahol a néni szívesen mesél a környékről, és szép pergameneket lehet vásárolni. 

A várjáték nem túl szerencsés időpontban kezdődött, a legnagyobb déli napsütésben, és hát árnyék az nem nagyon volt. Volt néhány napernyő odakészítve a nézőtér mellé/fölé, de mivel mi nem az elsők között érkeztünk esélyünk sem volt helyet találni alatta, így a várfal tövében próbáltunk egy kis árnyékhoz jutni. A műsor ezért, vagy másért, de borzasztó hosszúnak tűnt, de azért végigültük, és utána viszont nagyon jó volt, hogy meg lehetett mindent fogni, ki lehetett mindent próbálni, a kardokat, a buzogányokat, a sisakokat, és a gyerekeknek ez nagyon tetszett.

A lovagi torna után felfedeztük a várat. Minden lépcsőt megmásztunk, minden lyukba bekukucskáltunk, mindenhonnan kinéztünk, a gyerekek mindenhová felmásztak, mindent kipróbáltak, mindenhová belestek, nagyon tetszett nekik. Így volt ez először és másodszor is, és szerintem így lenne, akárhányszor mennénk.
A lakótorony tetejére keskeny csigalépcsőn másztunk fel, közben minden szinten van egy kis kiállítás a várról, Kinizsi Pálról, a környékről. A torony tetejéről pedig remek a kilátás a Bakonyra. 

Lépcsősor a toronyba

Kinizsi Pál sírköve