Pavia

Milánótól fél órányi vonatútra van Pavia. Az útikönyvünk szerint ma már egy meglehetősen álmos kisváros, pedig a 11.századig a Lombard Köztársaság fővárosa volt. A Viscontiak idején szellemi központtá vált, ekkor alapították az egyetemet, mely Olaszország egyik legrégibb egyeteme.
A város igazán magával ragadó. Sokkal-sokkal hangulatosabb mint ahogy azt a könyvből gondoltuk volna. A széles sétálóutcából keskeny kavicsos utcácskák nyílnak, szűk sikátorok, olyanok, amiket én annyira, de annyira szeretek.  A központ felé vezető út végig ilyen, megőrizte régi római képét.

 

A Doumo-t 1488-ban kezdték el építeni, de kupolarésze 19. századi, és magasan a város fölé emelkedik. Ottjártunkkor épp felújították ezt a részt, így nem is került rá a fényképeinkre.

A Basilica di San Michele Maggori 661-ből származó román stílusú templom.

A központ nagy részét az egyetem épületei foglalják el. Itt találjuk a 3 fennmaradt középkori tornyot.
A tornyok lábánál jó megpihenni a hűs köveken.

A Castello Visconteo, a kastély, 1360-ban épült, és szinte ugyanolyan mint a milánói Sforza-kastély. Nem véletlen, hiszen ugyanaz volt az építő. Az 1525-ös páviai csatában egy részét lerombolták. Ma múzeum ( régészeti részleggel) és képtár működik benne.

A város folyóját, a Ticino-folyót, mely a város alatt torkollik bele a Pó-ba, egy fedett híd íveli át, a Ponte Coperto.  A városban már a középkorban is volt egy fedett híd, de az kicsit arrébb volt, és a II. vh-ban lerombolták.